Én ezt már nem tudom kezelni! Volt már valaki hasonló helyzetben? (féltékenység. )

magyarul azzal az egy mondatával már évek óta húzza az agyadat. szép, mondhatom.

a másik, hogy ne a szülői nyomás miatt görcsölj az eljegyzésen. itt úgy tűnik, h nem is te vagy a hibás ezért igazán, hanem a környezeted, beleértve a párodat, családodat, akik folyton lobogtatják előtted az eljegyzést így vagy úgy, te meg kényszert érzel, h megtörténjen.

tőlünk meg folyton azt kérdezgetik, h mikor lesz esküvő. ilyenkor magamban mondogatom, h szívem szerint sohanapján, de mivel a kedves kérdezőt épp akkor vették feleségül vagy jegyezték el, így képtelen lenne megérteni, h nem azonosak az álmaink...

ne parázz ezen, ez csak egy hamis társadalmi elvárás. inkább arra fókuszálj, h a párod valóban szeret-e? tesz-e a közös jövőtökért? jól tudod érezni vele magadat a mindennapokban? tudtok-e hatalmasakat nevetni, őrültségeket csinálni együtt? hidd el, ez számít igazán, nem az a 3 perc, amíg feltesz egy kérdést és felhúz egy gyűrűt.

hát nem tudom miért de most nagy divat lett h 1-2 év után eljegyzés házasság stb...

és pár év múlva válás acsarkodás az esetleges gyerek és az anyagiak miatt

nem is csodálom h ennyire sok a válás

18 éve élek úgy együtt a párommal h fel sem merült bennünk h házasodni kellene vagy eljegyzés olyan fontos lenne

van 2 gyerek és teljesen jól megvagyunk

személy szerint én fontosnak érzem h legalább 2 évig rendesen együtt lakjatok saját külön helyen -- nem anyunál apunál nagyinál !!!!

1-2-3 év járás után badarság eljegyzést tartani

másik a házasság csak akkor ér valamit ha mind a két részről komoly a szándék és nem abból ered h ezt nevelték bele gyerekkorban és nem külső elvárás az alapja

anno egyetemista koromban sok ilyen eljegyzés házasság volt nem egy ilyen kapcsolatban született gyerek/gyerekek is -- most már mind elvált szétmentek marakodnak

mi 10 év együttlét és 5 év együtt lakás után vállaltunk gyereket -- addigra már teljesen összecsiszolódtunk és ez így jó

megvoltak a fiatalkori bulizások örültségék lett normális munkahely lakás autó

mindez saját erőből

19 évesen ismertem meg és 28 évesen szültem az első csemetét

most 39 vagyok, de úgy gondolom ez így volt jó -- nem siettünk el semmit sem és megvártuk amíg a másik is megérik arra a dologra amire vártunk -- ez fontos -- és nem az eljegyzés !!!

Kicsit fel kéne nőnöd.

Ha nem teszed, akkor az egész életed abban fog telni, hogy "őt eljegyezték, engem nem", "ők már házasok, mi még nem", "náluk már jön a baba, nekünk még nem", "ő 5 óra alatt megszült, én már 12 órája vajúdok", "a Pistike már megfordult, a mi Jolikánk miért nem?", "Katikának kint vannak a fogai, Jolikának miért nem?" stb. stb. stb.

Általában azt mondom, a te döntésed, hogy töltöd a fiatal éveid. Csinálhatod így, mindig elégedetlenül, mindig keseregve, mint egy vénasszony. Vagy dönthetsz úgy, hogy boldog vagy apároddal, és minden egyes percet élvezel, amit együtt vagytok. Az élet iszonyú törékeny dolog. Fiatal emberekkel is bármi megtörténhet, akkor is az lenne a fontos, hogy el vagytok-e jegyezve?

Nálad az az érzésem, hogy tényleg túlment ez a "hiszti" valami józan határon. Az önértékelésed nagyon-nagyon gyenge lehet, és valahogy segítened kéne magadon, hogy az életedet ne csak ilyen kézzelfogható "eredményekkel" tudd mérni, élvezni, hanem önmagában. Szerintem amit te csinálsz, az a kapcsolatfüggőség egy formája, amikor saját magadat csak a kapcsolaton belül tudod értékelni, ráadásul még ezt is csak másokkal összehasonlításban.

Ez tipikusan nem az a helyzet és konfliktus, amikor a fiú nem akar komolyabbat a kapcsolatból, a lány meg már családot szeretne. Egyikőtök sem tart a családalapításnál. Főleg nem így. A saját lelked kéne rendberakni, de sürgősen!

Írod hogy folyton kérdezgetik tőled , hogy mikor lesz eljegyzés. Én erre neked csak azt tudom mondani, hogy velünk is így kezdődött, utána mikor költözünk már össze, mikor az is megvolt mikor lesz már esküvő. Képzeld el hogy esküvő után kb 10-en kérdezték meg hogy na akkor jön a gyerek? Azért van esküvő? Na ezen kiakadtam, hogy nem csak a gyerek miatt lehet házasodni.Meg az esküvő után 2 héttel már kezdték is a mikor lesz már gyerek című műsort. Nagyon nehéz ez az egész, de hidd ez mindig így lesz. Ha eljegyez akkor jön a következő " hülyeség", mert szeretnek okoskodni az emberek, főleg mások életében.

Próbáld meg elfelejteni őket , és rázd le hogy mi akkor akarunk eljegyzést amikor már tudunk is alapozni valamire, nem a semmire. Mert igazuk van azoknak akik azt írták, hogy ez ma már divat és sokszor nem is tartós. Mikor megvettük a közös házunkat akkor már éreztük hogy jó lenne az eljegyzés, ez 5 év után volt. Suli befejezve, rendes munkahely. Fél év együttélés után beszéltük meg hogy ideje az eljegyzésnek. Én nem vagyok a meglepetés híve, örültem, hogy megbeszéltük és közösen választottunk gyűrűt.

Másrészt ha ez neked annyira fontos és magadban valóban úgy érzed, hogy itt az ideje( nem mások miatt) akkor üljetek le komolyan és beszélgessetek el erről. Mert ha az a kapcsolat komoly és meghitt, akkor tudni kell a kényesebb témákról is beszélni. Ezt te érzed hogy miért akarsz eljegyzést, azért mert itt az ideje, vagy azért mert másokat is eljegyeztek.

Én is voltam ilyen helyzetben, mint te most, de szerencsére sikerült lenyugtatnom magam. Konkrétan engem az nyugtatott meg, hogy eléggé beleláttam azokba a kapcsolatokba, ahol már megvolt az eljegyzés és láttam a cukormáz alatt a valóságot. 1000 gratuláció, jaj de nagyon meglepődtünk, mennyire boldogok vagyunk... persze, miután fél éve szívta a lány a srác vérét, hogy neki igenis gyűrű kell. Nem hiszem, hogy erre irigynek kéne lennem, akárhányszor is kérdezik meg, h na és velünk mi újság.

Mi 6 éve vagyunk együtt és köszönöm szépen nem érzem magam szánalmasnak, amiért még nem jegyzett el. Én egyetemre járok, ő most fejezte be a sulit, így egyelőre nem engedhetünk meg magunknak semmilyen nagyobb hacacárét. Ettől eltekintve pontosan tudom, hogy a mi kapcsolatunk százszor stabilabb egyik másik ismerős jegyespárénál.

Az előbb említett lány pont mondta is az eljegyzésük után, hogy ő otthagyta volna a fiút, ha nem kérte volna meg rövid időn belül (ekkor 3 éve voltak együtt). Érdekes módon én 6 év után sem ejtenék ki ilyet a számon. De attól még biztos én vagyok a szánalmas. ;)

22L