Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi tehetnék? Segítsen valaki mégis mit lehet ilyen helyzetben csinálni?
Szóval 4 éve vagyunk együtt a vőlegényemmel,1,5 éve jegyzett el,még nem szeretnénk esküvőt mivel 24 évesek vagyunk és élvezni szeretnénk az életet...és itt jön a nagy DE...párom nem dolgozik,és nem is nagyon tűnik úgy mintha nagyon akarna..tavaly nyáron fejezte be az iskolát,azóta elvileg munkát keres,de nem sok eredménnyel.én tudom hogy manapság nehéz munkát találni ( nekem is 9 hónapba telt) ,de annyi ismerőse van,a szülei egy hatalmas multi cégnél dolgoznak és állításuk szerint ott nem tudnak neki munkát találni..én dolgozom,viszont mindennap 5-kor kelek,fél hatkor érek haza,és imádom a munkámat,azt még jobban imádnám ha végre függetlenek,önállóak lehetnénk,de ehhez ő is kell.azt még hozzá kell tennem elég erősen függ az anyukájától..pl az évfordulónkra találgattunk programokat erre ő azzal jön hogy anyukájának ez meg ez volt az ötlete, meg jelentkezni akar főiskolára levelezőn (szintén anyuka hatására),de szerintem végre önállósodni kéne,mivel még a szülei fizetik a rezsinket.amiért én végtelenül hálás vagyok,de úgy érzem ezért ők mindig elvárnak valamilyen ellen szolgáltatást (pl.állandóan ugráltatják,ha kettesben lehetnénk akkor ide-oda kell őket kocsikáztatni,vagy ha apukája iszik napközben akkor neki kell ide-oda furikázni,vagy ha hazaérek hullafáradtan,akkor szinte mindennap előfordul hogy ott van a két fogadott testvérek,akiktől nem igazán lehet pihenni de ezt már végképp nem részletezném mert rengeteg lenne). Ja és még annyit szeretnék hozzá tenni,hogy ha bármilyen nagyobb költséggel járó kiadást kitalál/kitalálunk akkor mindig az van hogy a szülők fizessék ki felesbe (a szüleim elváltak,apa felesége egy pénzéhes ..., szóval őt ezzel végképp nem nyaggatnám),de ha lenne munkája a páromnak simán ki tudnánk fizetni az ilyen dolgokat.
Nagyon szeretem őt,nem akarom elhagyni,de már nem tudom meddig bírom.És nem vagyok pénzéhes,egyszerűen csak azt szeretném ha önállóak lennénk végre,és nem függnénk senkitől.
Végre talált munkát...de az anyucis rész még mindig megmaradt...
Nemrég kialakult egy kisebb balhé..ugyanúgy elvárják a szülei páromtól hogy ugráljon nekik (persze ő erre csak azt mondja h segít neki,szinte mindennap), anyukája nagyon a befolyása alatt tartja,de ezt sem veszi észre..na és a balhé...megkértem anyukáját hogy fizesse ki nekem a 6000ft-os telefonszámlám mert a csekket elveszítettem a bankkártyám lejárt és mondtam hogy AMINT LESZ RÁ PÉNZEM visszaadom,erre (miután kifizettem a 80 ezres fizetésemből egyedül a 30 ezres vizsgadíjamat egy képzésen) undorító stílusban megkérdezte hogy mégis mikor szándékozom visszaadni neki a pénzt (úgy hogy a drága férjével nagyon sokat keresnek havonta kb 1.m.) ez volt az utolsó csepp a pohárban,sírva hívtam fel édesanyámat ( az én családom 100 km-re,a páromé 6 km-re lakik tőlünk)akinél szintén betelt a pohár és elmesélt mindent édesapámnak (pl. párom olyan stílust megenged magának amikor apum felhúzza őt azáltal hogy velem összeveszik apum,vagy a politikai nézeteiről beszél, úgy beszél apumról hogy én soha nem beszélnék úgy az ő szüleiről mert tudom hogy fáj neki;azzal foglalkozik hogy apumnak milyen a családi élete(vacak,de ehhez neki semmi köze) azt állítja hogy én a szüleimtől mindig sírva megyek haza(ez nem igaz,2szer fordult elő ilyen,de ő a vőlegényem nem az lenne a "dolga" hogy megvigasztaljon) azt állítja hogy a családom miatt vagyok idegroncs(mert elváltak,mert apa felesége egy...,de nem vagyok idegroncs miattuk) stb.)
Édesapám felhívta a párom édesanyját (tudom hogy nem kellett volna a szülőket belerángatni,de idegileg teljesen kikészültem az ő családja miatt) és ahelyett h. normálisan megbeszélték volna a párom anyja úgy beszélt édesapámmal mintha ő valami felsőbbrendű lény lenne,valamint mindent amit kaptam tőlük,minden kirándulást,wellnest felhánytorgatott édesapámnak..milyen ember az ilyen???
és még azon volt kiakadva párom anyja hogy elküldött nekem egy ajándékot (nem személyesen adta oda) én pedig ugyanúgy visszaüzentem hogy köszönöm,ja és 3000 ft volt kb az ajándék(egy használt,már olvasott könyv), édesapámnak pedig azt mondta h 10 ezer ft értékben kaptam..
és még sok más ilyen szép történetet mesélhetnék,ma fogjuk párommal megbeszélni a történteket meg hogy mi legyen,mert azt mondta hogy velem szeretne maradni mert engem akar elvenni nem a családomat vagy az ő családját...borzasztóan szeretem a páromat,őszintén,vele akarok lenni,de nem bírom elviselni az anyját és a fogadott öccsét (az apukája jó fej,és szerintem ebből a balhéból semmit nem tud,talán kicsit papucs),júniustól el tudnánk kezdeni önállóan fizetni a lakást..
szükségem van egy tanácsra egy külső ember szemszögéből,akár priv.üzenteben is,de kérlek írjátok le a véleményeteket
segítség...
válasza:
válasza: válasza:Lehet nem leszek népszerű a véleményem miatt, de le kell írnom mit gondolok.
Először is igaza van annak aki a házasságra tett megjegyzésedet méltatta. Mi is fiatalok vagyunk és házasan élvezzük az életet.
De te, aki nem vagy házas szerintem nem valami jó életed lehet.Nem vagy boldog. A lényeg hogy ehhez az emberhez eszedbe ne jusson feleségül menni.
Ha a párod egy dolgos ember lenne akkor azt mondanám hogy költözzetek külön és álljon a sarkára a furikázásokkal stb.. A férjem is a sarkára állt, és leszerelte az olyan családtagokat akik a fejünkre akartak nőni. De a te párodon nem is látszik hogy veled akarna közös jövőt, vagy bármit.
Az is baj amíg pénzt fogadtok el addig ők visszaélnek( nagyon kevés szülő van aki ha pénzt ad nem akar beleszólni mindenbe) . De nem is normális dolog hogy a rezsiteket nem ti fizetitek. Addig nem tud az ember spórolni a villannyal míg nem ő fizeti a számlát.
A másik hogy nem neked kellett volna kölcsön kérned anyukától hanem a párodnak. De nem is kell kölcsönkérni, még akkor sem ha tudod hogy mennyit keresnek, ehhez senkinek semmi köze, és nem jogosít fel az 1 milla akkor sem. A levelezős egyetemmel nekem semmi bajom nem lenne, a férjem is támogatott mikor így döntöttem én is, azok után hogy volt már egy diplomám. Addig míg az ember dolgozik mellette , eltartja magát ez nem gond.
Az írásod utolsó részére meg azt mondom hogy baromi gáz hogy elpanaszkodtál otthon majd a te szülőd felhívta az ő szülőjét. Mi ez dedó? Óvoda ? Két felnőtt ember nem tudja megoldani a problémáját? Oltári gáznak tartom hogy így összevesztek a szülők, mikor nem 4 évesekről hanem 24 évesekről van szó.Itt elgondolkoztam rajta hogy te mennyivel vagy érettebb mint a párod?
Ha te felnőtt embernek tartod magad, akkor állj a párod elé és mond el mit vársz ettől az egésztől, mond el hogy vele- csak vele -akarsz élni, költözzetek külön ahová csak az menjen akit meghívtok,és akkor amikor meghívtok, dolgozzon és ne fogadjatok el pénzt a szülőktől.Szakadjon kicsit le a szülőkről, és te se haza telefonálj ha problémád van. Apuka és anyuka nem tudja lerendezni.
Ha ezt a párod nem vállalja , húzza a száját, akkor te fejre állhatsz akkor sem fog megváltozni. Vagy elfogadod ezt, amit úgy látok nem bírsz, különben nem panaszkodnál, ha meg nem fogadod el akkor bármennyire szereted szét kell menni, és találni egy olyan párt akivel közösek a céljaitok. Mert ma még szereted, de ha még 2 évig ebben az állapotban maradtok és senki nem változik akkor azt veszed észre hogy utálod, és elvesztegettél éveket az életedből.
Ülj le és gondold át a dolgot.
válasza:MENEKÜLJ!
Ennek nem lesz jó vége. :(
Jó messze, egy másik városban talán boldogok lehettek anyóséktól távol, de velük egy környéken kizárt.
Sajnos. :(
Még csak most kezditek a közös életeteket, szerinted mi mindenbe fog még beleszólni anyuka? Ha majdan lesz gyereketek..... húúú, az lesz még cifra.
Csak messze tőlük lehetsz boldog ezzel a férfivel. Vagy a szakítás marad másik megoldásnak.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!