Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek az mennyire normális, hogy 9 év kapcsolat után, esküvő előtt fél évvel egyre erősebb az az érzés, hogy nem a megfelelő emberrel vagyok?
válasza:#19
"Tehát tudtad nagyon jól hogy azért nem ilyennek kéne ennek lenni."
Nem, nem tudtam hogy nem ilyennek kellene lennie, mivel nincs összehasonlítási alapom. Minden kapcsolatban vannak összezörrenések, véleménykülönbségek és mindig kell kicsit alakuljatok a másik felé.
Igen, ezt az oldalát tekintve éreztem hogy valami nem az igazi, de azért tartott 6 évig mert nem tudtam hogy ez normális-e, sőt most sem tudom, majd sok múlva tudom megmondani hogy jól döntöttem-e, hiszen egy kapcsolat több részből adódik össze, a többivel nem volt baj.
válasza:Valaki kérdezte, hogy mit csináltunk eddig, és hogy eddig ha nem házasodtunk össze, akkor meg úgyis... meg hasonlók.
Nos, valóban, kevés viszonyítási alapunk volt, korán összejöttünk. Továbbá elég kemény, és hosszú egyetemi éveket éltünk át együtt, és a problémáinkat nem a kapcsolatunkban, vagy önmagunkban kerestük, hanem ráfogtuk az életformánkra, amit épp éltünk, és próbáltunk először anyagilag megállni a lábunkon (főleg én ragaszkodtam ehhez).
Mikor két türelmetlen-, rossz konfliktuskezelő ember összekerül, hamar kibukik a dolog, talán túl hamar is, mert jön a veszekedés, ordibálás, neadj' Isten verekedés, és máris tudjuk, hogy nem jó az út.
De mi örökké "normálisan" tudtunk ezekhez hozzáállni, türelmesek voltunk egymáshoz, együttműködőek, és valóban fejlődtünk is egymás mellett. És büszkék voltunk magunkra, hogy milyen jól kezeljük a gondokat (kivéve, mikor kevésbé). Csak mikor rájössz, hogy az nem is olyan biztos, csak úgy tűnik, vagy mikor rájössz, sokszor azért csináltad, mert "ha már nekifogtál"... na akkor jön a pofára esés.
Van, aki azt mondja, hogy "életkori krízist" élek meg, azért gondolom ilyen negatívan most ezt, pedig hogy igazából nem is olyan negatív, és felvehetem a harcot magammal, mert magammal van a gondom... Nem is tudom.
Mit gondoltok?
válasza:"nekem pedig egyre fárasztóbb és fullasztóbb olyan lennem, amilyen "illene lenni egy párkapcsolatban""
Talán önmagadat kellett volna adnod nem?
Ha picit is úgy érzed, nem a megfelelő emberrel vagy együtt, szerintem nem szabad ezzel az érzéssel házasodni. Annak 100% válás a vége. Nagy szívességet teszel vele, ha végre őszinte vagy, vele is és magaddal szemben is.
Amúgy jó lenne tudni mi a konkrét probléma. Ha egyszerűen csak úgy érzed mégsem ő az aki passzolna hozzád egy életre, akkor beszéljétek meg, és zárd le vele.
De ha egyszer eldöntötted, hogy eldobod a párodat, és ezt a 9 éves kapcsolatot, akkor azt jól gondold át, és utólag ne kuncsorogd vissza magad, csak mert pl nehezebb hozzád való társat találni mint gondoltad, és inkább vele lennél, mint egyedül.
"Talán önmagadat kellett volna adnod nem?"
Én azt próbáltam adni, általában az az elvem is. De ezt úgy észleltem akkor, hogy hát "fejlődnöm illene", "össze kell csiszolódjunk", "ki kell lépnem a komfortzónámból", "a kapcsolatunkért egy ennyit megtehetek", és hasonlók, és csak idővel kezdett tudatosodni bennem, hogy tulajdonképpen távolodok a saját személyiségemtől, és ez nyomaszt. Meg az, hogy ami őszintén jön belőlem, azt félreértelmezi, negatív valamiként hat, ezért egy idő után féltem kimondani dolgokat, amiket érzek, mert abból csak rossz sülhet ki. Mind a ketten azt látjuk, hogy mi, fejenként mindent megtettünk ezért az egészért, de a másik...
Elvileg ezt lehet, hogy meg lehetne még beszélni, de a gond az, hogy most már annyira erős a lenyomata ennek, és annyira összekapcsolódott ez az érzés és ez a párkapcsolat, hogy nehezen lenne, már próbáltam. A másik irány meg az, hogy be kell ismerjük, hogy lényegében nem talál a hozzáállásunk, és kész.
Ami nagyon megzavar, hogy elvileg amúgy tényleg nagyon jól megvagyunk, és tényleg abszurdnak tűnik, hogy nekem most akkor milyen bajom van.
válasza:Az a furcsa, és a megtévesztő, hogy igazából hálás kéne legyek, mert jól elvagyunk legtöbbször. De bennem van az az érzés egy ideje... hogy nem ő az, aki mellett lennem kell, és nem ő az, aki mellett igazán jól tudom érezni magam, még ha szeretem is, mint embert, és mint akivel sok szép évet eltöltöttem.
Sokat csiszolódtunk össze, az utóbbi időben igazából egész jól elvoltunk már. Félek, hogy nehogy csak a "kutya is jó dolgában vesz meg" közmondás érvényesüljön, és hülyeséget csináljak. :(
Köszönöm a válaszokat! Természetesen továbbra is szívesen olvasok véleményeket, meglátásokat, tanácsokat.
Érdekesség:
Mikor problémáink vannak, dolgozunk rajta, és jól megvagyunk utána, mert megéreztük, hogy elveszíthetjük a másikat.
Mikor úgy néz ki, hogy rendben vagyunk, akkor meg a fentebb említett érzés támad fel:
"frusztráltnak érzem magam vele",
"nem vele akarok lenni".
válasza:Ezt előre nem tudhatod, majd esetleg utólag megvilágosodsz.
Ha szakítasz vele lehet hogy sosem találsz még egy ilyen lányt és bánni fogod egész életedben. Ha vele maradsz lehet hogy ezt fogod mindigis érezni, egészen addig míg félrekacsintgatsz. Aztán vagy együtt maradtok vagy nem.
Láttam ahogy az egyik barátom halogatta a döntést ebben a helyzetben, de a lány döntött, a baba miatt pár évig biztosan együtt lesznek.
Apámnak nem anyám volt az igazi, 6 éves voltam mikor az öcsémet a hóna alá csapta és összebútorozott az igazival. Az már részletkérdés hogy az igazi 14 év múlva egy sms-ben felrúgta házasságát és fater csak pislogott mint hal a szatyorban hogy ezt most miért. Sikerült pár mondat erejéig beszélgetni vele az első házasságáról. Már az elején érezte hogy nem az igazi, ha lett volna esze akkor nem 2 gyerek után vált volna el hanem előtte. Persze, szeret minket, nem csinálná vissza, de értitek mire gondolok.
Szóval a lényeg hogy bármit teszel sosem tudod hogy mit hoz a holnap
válasza:Kérdező, csak egy észrevétel.
Ha valakivel dolgod van, nem kerülheted el, ott lesz, amikor itt az ideje, akkor is, ha időnként elválnak az útjaitok. Ha egy helyzetet/érzést meg kell élned, ugyancsak nem kerülheted el.
Lehet, hogy most meg kell tapasztalnod ezt a bizonytalanság érzést, lehet, hogy át kell élned egy hosszú kapcsolatból történő kilépést, akár azért, mert ez az út eddig tartott, akár azért, hogy később újra összehozzon a sors, de most más dolgotok van.
Egy ismerősömet nemrég hagyta el a párja több év után, a nő nagyon összetört, de most kint van Angliában egy kedves családnál, akik ismerősei, és kezd megnyugodni, és jól érzi magát. Az expárjával nem jutott volna ki, de most hajtotta a keserűség, hogy ténylegesen elinduljon, miután meghívták, hogy töltsön ott egy kis időt velük.
Minden okkal történik, és nincsenek véletlen találkozások.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!