Mi a véleményetek erről a helyzetről? Eljegyzés?

A házasságot nem lehet lemodellezni. Úgysem tudod "kipróbálni", hogy milyen lesz majd 30 év múlva tolószékben, vagy milyen lesz mikor 3 gyerek rohangál az asztal körül, mindezt meló után.

Ha eldöntitek, hogy együtt szeretnétek családot alapítani, akkor jegyezzétek el egymást. Legyenek meg a feltételek, legyen munkátok, legyen hová mennetek, hely a gyereknek, stb.

Lehet, hogy számodra csak egy sor az "elkenődik, ha újabb volt osztálytársát jegyzik el", pedig ez igenis meghatározó tényező manapság - sajnos. Nem azért mondom, mert nem értem meg, az embernek ilyenkor akaratlanul is eszébe jut, hogy engem mikor? Viszont ennek ellenére ÉN tudom, hogy nálunk még nem jött el ez az idő (ugyanannyi ideje vagyunk együtt, mint ti, a kor is kb. stimmel, bár én idősebb vagyok, mint te), és szerencsére ezt a két dolgot külön tudom választani egymástól...és eléggé szomorú, hogy az egész "eljegyzés dologból" annyi lett a lényeg ma, hogy kitegyük Facebookra, hogy mindenki irigykedjen...mert nagyon nagy részt tényleg erről van szó. Ne hagyd, hogy ez befolyásoljon.

Másrészt meg, 21 évesen nagyon fiatal vagy. 2 év nem olyan borzasztóan sok idő. Én nem jövök neked az összeköltözés dumával, mert ezt én se úgy gondolom, mint a többség, viszont az élethelyzet, annak tényleg megfelelőnek kell lennie. Iskola elvégzése, munkába lépés - enélkül hogy lehet házasságot tervezni?

Szóval a lényeg: szerintem téged nagyban befolyásolnak ezek a FB "eljegyzések", viszont a valós helyzet szerint ennek még nem jött el az ideje (megintcsak szerintem).

Szerintem túl korai, ésszerűbb lenne az eljegyzés, ha:

1. a férfinak már van munkája,

2. a nő befejezte az egyetemet és már van munkája, valamint

3. ha már legalább két évig együtt éltek.

Az meg kit érdekel, hogy a volt osztálytársat eljegyezték?!

"Számomra az eljegyzés azt jelenti, hogy a férfi tanúbizonyságot tesz arról, hogy tényleg az illető nővel szeretné leélni az életét, vele szeretné belátható időn belül, bizonyos feltételek teljesülése után összekötni az életét. Az eljegyzés csúnya szóval a "lefoglallak, az enyém vagy, nem kell senki más és a lehető legkomolyabban gondolom veled". Elég nagy szintkülönbség van a barátnő/csaj és a menyasszony között."

Elég konzervatív nézeteid vannak. Az eljegyzés ezek szerint csak a férfiről szól. Hol van itt a nő?

Szerintem az eljegyzés arról szól, hogy két ember egymással képzeli el az életét. Hogy végül a férfi teszi fel a kérdést vagy együtt elmennek gyűrűtválasztani már csak formalitás. Ez a "lefoglallak" meg az "enyém vagy" meg már egyenesen ijesztően hangzik. A lehető legkomolyabban meg eljegyzés nélkül is lehet gondolni, ez csak belső elhatározás kérdése. Egy barátnő meg egy menyasszony között meg csupán annyi a különbség, hogy az utóbbi esküvőre készül, az előbbi meg nem feltétlenül, de ez a kapcsolat minőségéről nem mond el semmit.

Dehogy ismertétek ki egymást.

Exnél 1 év után jöttek az egyre durvább dolgai... ha már összeházasodunk előtte, akkor válással is vacakolhatok, így csak ki kellett dobni :)

És a kutya itt van elásva: "Nem a házasságról van szó egyébként, hanem az eljegyzésről, ami egy elég fontos gesztus a másik felé. Nyilvánvaló, hogy a házasság rá 1 vagy 2 évre köttetne meg. Ezt a kettőt nem kellene összekeverni, mert nem mindegy."

"Ezért sem értem, hogy az eljegyzéssel miért is kellene megvárni azt, hogy éveket éljünk együtt, hiszen, ha valami iszonyatosan rosszul sülne el és teljesen félreismertük volna egymást a legvégső esetben, akkor lehetne "korrigálni". "

Nem. Szerintem nem normális korrigálni és nevetséges is. Az eljegyzés egy komoly döntés, amit 1-2 év után jó esetben házasság követ. Egy normális férfi nem fog munka nélkül és valós együttélés nélkül egy ilyen komoly döntést meghozni. Max elmenekül, már elnézést.

Volt egy srac a barati tarsasagomban. 22 eves, most nyaron volt az eskuvoje. A 3. Menyasszonyat sikerult most vegre elvennie es azt is hozzatennem, hogy eddig volt ossz-vissz 3 baratnoje. (Igen, mindet eljegyezte...) szerintem nagyon gaz a szitu. Igenis ez egy komoly dontes, amit akkor teszunk, ha biztosak vagyunk a dolgunkban (es most tekintsunk el attol, hogy sok hazassag vegzodik valassal)...

Szoooooval azt ajanlom, hogy koncentralj arra, amid van: egy szamodra biztos parkapcsolat, ahol a szerelmeddel minosegi idot tudtok eltolteni (ha csak ritkan is, de ez sok egyuttelesbol hianyzik hidd el!) es a tobbi majd jon idovel!

Mondom ezeket ugy, hogy 23 vagyok, 7 eves parkapcsolattal a hatam mogott, amibol 3,5 evet tavkapcsolatban huztunk le es most 1 eve koltoztunk ossze. En is tavaly az osszekoltozesunk alkalmaval ezen sokat agyaltam, mondtam is a paromnak hogy jo lenne, ha eljegyezne, mire O megmondta, hogy sorry de nem, mert meg nem tartunk ott az eletunkben. En rajottem, hogy igaza van, mar nem is siettetem, majd O tudja. Addig is arra koncentralok ami fontos: a munkara, a tanulasra es ra! :)

Akkor lenne alkalmas, ha a két fél és a kapcsolat megérett a dologra. És ebbe nem tartozik bele az, hogy "ez csak egy gesztus, lehet korrigálni". Szerintem az eljegyzés a házassági szándék kinyilvánítását jelenti egymás, illetve hagyományosan a közeli hozzátartózók, főleg a lány apja felé. Házassági szándék kinyilvánítása a férfi felől, amikor felteszi a kérdést ÉS a nő felől, amikor igent mond rá. (Mert lehet ám nemet is mondani. Csak most már egy normálisan működő kapcsolatban ez szóba kerül és ismerik annyira egymást a felek, hogy a férfi csak azután kéri meg a lány kezét, hogy biztos a válaszban.) (Régen ehhez jött még hozzá (vagy váltotta ki a lány szavát) az apa szava. Ami bizony a lány vagy szülője akaratából lehetett "nem" is.)

És onnantól kezdve, hogy úgy tekintesz rá, mint a házassági szándék kinyilvánítására, semmiben sem különbözik attól, mintha az anyakönyvvezetőnek mondod el ugyanazt a szót. Attól még, hogy nem hivatalos, te kevésbé tiszteled a párodnak tett ígéretet, annál... igazából akárminél?

Mi lassan négy éve vagyunk együtt a barátommal, csak mi mindketten tanulunk még. Kezdetektől fogva úgy állunk hozzá a kapcsolathoz, hogy a másikkal szeretnénk leélni az életünket, én konzervatív típus vagyok, eleve csak így mentem volna bele kapcsolatba. Ő az elején még talán pont olyan másfél, két év után megemlítette, hogy akár a kezemet is megkérné ott helyben (okkal került szóba, úgy nézett ki, hogy megkönnyítené a dolgunkat), de én nem éreztem úgy, hogy ez a kapcsolat, és főleg mi ketten érettek lennénk rá. Azóta ő is inkább úgy látja, hogy ennek egyszerűen nincs itt az ideje még ahhoz, hogy tökéletes legyen, és teljesen megérve tudjuk kezelni a dolgot. Ezen kívül értelme sincs, ugyanis bár együtt élünk egy éve, messze vagyunk még a saját háztartástól, keresettől. Az esküvő is messze lenne még, mindketten fontosnak tarjuk, hogy előtte legalább egy évet dolgozzon legalább egyikünk főállásban, és teljesen önállóan éljünk (főleg a költségek felvállalása, illetve az esküvő utáni független önálló élet megteremtésének lehetősége miatt). Addig pedig amíg ez még minimum 4 év, igazából felesleges az egész.

Én sem szeretném, hogy a jegyességem már teljesen a konkrét esküvőszervezés időszaka legyen (mert egyébként hagyományosan az lenne), de túlzásba sem kell vinni szerintem. Valahogy úgy érezném alkalmasnak, ha már tényleg látom a célt, ha tényleg elképzelhető közelségben van az esküvő.