Én úgy tartom ideálisnak, hogy előbb eljegyzés, aztán összeköltözés, de páromat ez nem érdekli. Jogos hogy csalódott vagyok?

Amíg nem értem a végére, végig azt gondoltam, hogy max 18-19 éves vagy...

Örülj neki, hogy azután még összeköltözik veled, hogy te már a nászutat tervezed 9 hónap után. Ettől még én nőként is megijednék, nem hogy szegény pasi. 1 hónap után mindenki úgy érzi, hogy az épp aktuális az "igazi", épp ezért nem szabad akkor beleugrani hirtelen semmibe, hanem együtt élni, és MEGISMERNI a másikat. Fogalmad sincs, hogy hosszú távon hogyan tudnátok működni.

"Ha úgy szeretne mint én őt, akkor nem hagyta volna figyelmen kívül az elveimet, miszerint nem szeretnék együtt élni olyannal aki csak egy aktuális pasi."

Nagyon szép érzelmi zsarolós szöveg, csak sajnos ez nem ilyen egyszerű...

17 es vagyok.

Szerintem nálad kérdező egyébként ott van a probléma , hogy 26 éves vagy és úgy érzed ki fogsz futni az időből és próbálod siettetni a dolgokat, ami egyáltalán nem fog jó hatással lenni a kapcsolatotokra.

A lényeg az lenne, hogy hasonlóak legyenek a jövőbeni tervek.

A te írásodból az tűnik ki számomra, hogy ennek a srácnak eszébe sem jut téged elvenni. Összeköltözés persze mehet, mert lesz aki takarít neki és mindig kéznél van, és mindez komolyabb elköteleződés nélkül. És nem azért gondolom ezt, mert 9 hónap után nem akar elvenni - mert ez nem olyan sok idő -, hanem azért mert hárítja a témát. A "honnan tudjam?" nem válasz. Ha tisztességes lenne, akkor elmondaná, hogy 9 hónapot ő még kevésnek érez az elköteleződésre, de tervezi, mert házasságpárti. Vagy az is egyenes válasz lenne, hogy nem is akar sosem házasodni.

Én mondjuk házasságig nem költözök össze senkivel, mert a megismerés nem ezen múlik. Ebből a kapcsolatból is látszik összeköltözés nélkül, hogy nem akar majd elvenni. Nem költöznék vele össze, mert valószínűleg élettárs maradsz. Inkább olyat keress, akivel hasonlóak a terveitek.

Nem olvastam válaszokat, bocs, ha ismétlek.

Nekem az írásodból az jön össze, hogy neki fogalma sincs a terveidről, mert csak utalgatsz neki.

Nincs baj az életszemléleteddel, de az övével se. Manapság már sokkal nagyobb divat előbb költözni, aztán minden más, így mondhatni, a párod hozzáállása teljesen természetes.

Nem feltétlenül azt jelenti a dolog, hogy benned bizonytalan, hanem hogy számára más a természetes sorrend. Ennyi.

Nincs baj a te sorrendeddel is, tök érthető, hogy miért szeretnél előbb eljegyzést (nekem is van ilyen barátnőm, nála se volt fura soha). Ám erről a kilenc hónap alatt már jócskán kellett volna beszélnetek, ki hogy gondolkodik a témában. És amennyiben nem egyeznek a dolgok - már pedig nem egyeznek -, akkor el sem kellett volna, hogy jusson idáig a kapcsolat.

Mit tegyél most? Egyrészről mondd meg, hogy költözzön, de egyedül, mert te eljegyzés nélkül nem szeretnéd ezt megtenni. NE UTALGASS, hogy ugye lesz nászút, meg ilyenek. Konkrétan mondd meg, hogy te eljegyzés nélkül nem költözöl, és sajnálod, ha megtévesztő volt a korábbi viselkedésed.

A jövőben pedig a kapcsolat elején tisztázd le az ilyen jellegű dolgokat. Van olyan pasi, aki hasonlóan gondolkodik, mint te, ettől nem kell félni (a fent emlegetett barátnőm is már házas, és a srácnak is tök megfelelt az eljegyzés utáni költözés :) ). De nem róhatod fel annak, aki másképp gondolkodik, mint te.

Én mondjuk nem értek egyet a sorrenddel, amit felállítottál, de ez a te dolgod / ti dolgotok, nem az enyém. Viszont azt írod: "Ha úgy szeretne mint én őt, akkor nem hagyta volna figyelmen kívül az elveimet, miszerint nem szeretnék együtt élni olyannal aki csak egy aktuális pasi."

De miért szeretne téged így? Te sem szereted magadat ennyire, hiszen te is figyelmen kívül hagyod a saját elveidet. Akkor ő miért venné figyelembe?

Megértelek, mert 1 évvel vagyok öregebb nálad, és borzasztó rossz azt látni, hogy hány tőlem fiatalabb ismerősöm él már házasságban, én meg el sem vagyok jegyezve. Hiába mondják, hogy nem másokat kell nézni, egy házasságpárti nőnek, akit mégsem kér meg a szerelme, kívülállóként mondhat bárki bármit. Aki nincs benne a szituációba, az nem érti meg.

DE, és ez a lényeg: nagyon kevés ideje vagytok még együtt. Ennyi idő után még jóhogy nem akar gondolni se az eljegyzésre; ezzel a viselkedéssel (nyaggatod őt a nászúttal) azt éred el, hogy szakítani fog veled. Tudom, hogy mennyire szeretnéd, de értsd meg őt: nem is ismeritek egymást rendesen, 9 hónap semmire se elég. Manapság meg nagyon ritka kivételektől eltekintve szerintem kész öngyilkosság hozzámenni valakihez, akivel együtt se laktál előtte.

Erre a beszélgetésre inkább 1,5-2 év múlva térjetek vissza. Ha akkor is azt mondja, hol van még az eljegyzés, akkor igaz az, hogy el se akar venni. De addig is, ismerd meg őt, és abban a tudatban menj hozzá, hogy nem fogtok 5 éven belül elválni.

Ha csak a papír számít neked, akkor vedd figyelmen kívül amit írtam.

Szerintem egyáltalán nem normális "ismeretlenként" pár hónap után eljegyezni egymást, ha a férjem anno ezzel próbálkozott volna, biztos hogy nemet mondok.

Téged nem zavarna, hogy kvázi nem is ismer, csak randizgattok, és a vakvilágba megkérné a kezed, úgy, hogy meg sem ismerte a személyiségedet, múltadat, belsődet? Engem nagyon, mert úgy érezném, hogy akkor bárki jó...

Nálam min. 3-4 év együttélés JÓ kapcsolatban AZTÁN eljegyzés a sorrend. Meg kell bizonyosodni arról, hogy a megfelelő személynek mondasz igent.

Akik belerohantak a házáasságba, azoktól csak rossz példát látok: rossz kapcsolat, aminek nem tudnak az anyagiak miatt véget vetni, gyorsan jött a gyerek, és rájöttek hogy nem egymásnak valók, stb.

Nézd, ez úgy működik, hogy élhettek együtt 10 éve is, akkor sem fogja megkérni a kezedet, ha nem akar házasodni.

Ha neked ez fontos, és ilyen sorrendben, akkor próbálj meg beszélni vele arról, hogy miért nem bízik a kapcsolatotok jövőjében!?

Én hiszek abban (és a tapasztalataim is igazolják), hogy meg lehet ismerni egy embert az együtt járás alatt is, (nem együtt élve), ha a kezdetektől az őszinteség az alapja a kapcsolatnak. Ennyi kell hozzá, más nem.

Nálunk is előbb volt eljegyzés, mint összeköltözés. NEM költöztem volna össze olyan pasival aki meg sem kér, akinek csak az épp aktuális barátnője vagyok. Én nem az a típusú nő vagyok, hogy csak úgy összedobom a szennyest valakivel aztán lesz ami lesz, és majd szégyen szemre fél év múlva vagy x idő múlva szétmegyünk, majd megint másikkal összeköltözök és megint szét, ez se működik, az se működik. Nem.

Számomra, ha az összeköltözés megtörténik, akkor az a kapcsolat komoly és életre szóló, együtt tervezzük a jövőnket, azonos vágyakkal, célokkal, különben bele sem megyek. Így is történt. Még az együttjárásunk alatt megkért, és 1 éve voltunk együtt mikor ideálisak lettek a körülmények (suli befejezve-munka elkezdve), és összeköltöztünk, fél évre rá pedig össze is házasodtunk. Nálunk is ez volt a sorrend: Járás, eljegyzés, összeköltözés, esküvő, házasság. Mi mindketten tudtuk, már a kapcsolat elején, hogy egymásnak lettünk teremtve, hogy végleg együtt maradunk. Egyszerűen éreztük.

Ha nálatok ez egyoldalú, az nem véletlen, ne erőltesd, de én a helyedben átgondolnám az összeköltözést. Ha most kifogásokat keres, évek múlva is lesz majd valami...akkor azzal fog jönni, hogy már minek eljegyzés meg házasság, mert úgyis együtt éltek.

Tipikus szövege azoknak, akiknek eszük ágában sincs törvényesen is elköteleződni a párjuk mellett, felvállalni a kapcsolatot, hogy egymás családtagjai legyenek hivatalosan is. Elég nekik egy pasim-csajom típusú kapcsolat, amivel amúgy nincs baj, ha valakik erre vágynak, csak ha nem egyezik a jövőképetek egymással, akkor az idődet rabolja.