Szerintetek lesz ebből házasság?

idáig mintha én írtam volna, de cakkra: "Eltelik 3 év, és már nem sürgetik annyira a házasság témát.":)

Na mi itt tartunk...

Szerintem lesz belőle házasság, hisz szeretitek egymást, nem? Beszélgessetek egy hatalmasat az álmaitokról, ki mit szeretne a jövőben, persze fontos, hogy legyetek őszinték!

Nálunk azt gondolom nem marad el a házasság, csak várat magára, ameddig a párom végez az orvosival, azt hiszem úgy döntött előtte nem vesz el...az meg még pár év...de majd kivárom.

Kitartás, beszélgessetek egy nagyot:D:)

21-L

Hát amíg az álmaitokra alapoztok, biztosan nem.

Fel kéne ébredni, és eldönteni, akartok-e közös jövőt, mert ez a lényeg.

--

Nekem személy szerint az a véleményem, hogy ha már csak állóvíz az egész, és azért házasodnak, hogy "megmentsék" a kapcsolatot, akkor néhány hónapon belül válás követi az esküvőt.

Az nem baj, hogy az elején álmodoztatok, és még a vita sem baj - ha civilizáltan intézitek. Ha órákig/napokig áll a bál, aztán nem szóltok egymáshoz, az már szerintem baj. És az is baj, ha a vitában mindig ugyanannak a félnek van igaza.

Nem mindegy, hogy 21-22 évesek vagytok vagy 28-29. 30 felé már el kell tudni dönteni 3 év után, akartok-e házasodni. Ha nem tudtok dönteni, az nemet jelent. 21-22 évesen lehet hosszabban együtt járni, ilyenkor még kisebb az ön- és társismeret, hosszabb idő kell a döntésre és a megismerésre.

Valamelyik nap Popper Pétert hallgattam, Jakupcsek Gabi műsorában, és azt mondta többek között, hogy valószínűleg az a házasság, amely nem szerelemből köttetett, hanem józan megfontolásból, tovább tart, mint a szerelmi házasságok.

A szerelem az fellángolás, rózsaszín köd, és valójában nem azt látjuk a másikban, amilyen valójában, hanem azt, amilyennek mi szeretnénk látni, és ez nagy különbség!

szerintem itt baj van. Mi 6 éve vagyunk együtt de nagyon is tudom hogy jövőre házasságot akarok. Én az elején nem gondolkodtam benne,évekig eszembe sem jutott mert korainak tartottam, főleg mikor még tanultam. Először jött az az érzés hogy összekellene költözni, utána hogy jó lenne egy eljegyzés, és idén jött az érzés hogy jó lenne jövőre megtartani az esküvőt.

És mi határozottan tudjuk hogy akarjuk.

Szóval szerintem jegeljétek a témát, mert ez hogy akarom is meg nem is, de vitázunk is. Vita mindenkinél van. Tegnap mi is összekaptunk de attól még akarjuk az esküvőt.

Szóval van az a mondás hogy nem akarásnak nyögés a vége vagy valami ilyen, ez jutott eszembe a szituról.

De mondjuk kicsit túl is bonyolítod a dolgokat, hogy a lány így a fiú úgy stb.. Vagy érzed vagy nem. Majd ha itt lesz az ideje akkor érzed határozottan.

Szerintem ebből nem az hogy nem lesz semmi,hanem inkább ne akarj belőle semmit!

Ugye mi válaszolók nem látunk bele a kapcsolatba így nehéz bármit is írni,de én a saját tapasztalatomat elmondhatom hátha segít!:)

Tizenévesen jöttünk össze,részéről első komolynak ígérkező kapcsolat...egy év után szárnyra kapott a hír hogy lehetséges megkéri a kezemet...örültem neki természetesen de valami még se volt oké...nem tudtam akkor megmagyarázni,azt hittem ez teljesen normális érzés,hisz mégis csak egy ismeretlen új dolog ez...

na nem lett belőle semmi,aztán ahogy értünk,komolyodtunk(legalábbis én) vágytam a megalapozásra....összeköltözés stb stb!Hát összeköltözünk,ő akarta,azonnal,rögtön,gyorsan,mindent bele!Én csak pislogtam és mire észbe kaptam háziasszony lettem...amivel nem is volt probléma csak egyre kevésbé éreztem hogy van kiért,miért hogy az értékelés és a dicsérő szavak elmaradnak..(nem mintha azelőtt 5 percenként ajnározott volna,na mind1) Szóval hál istennek az összeköltözés alatt kinyílt a szemecském hogy nem én vagyok az első,nem én vagyok a fontos,hogy ez marhára megszokás és legfőként hogy a jövőképünk fény évekre voltak egymástól!3 év után megköszöntem a közreműködést és elpakoltam!

Ettől függetlenül egy percét sem bánom,újra végig csinálnám mert iszonyat jó tanulópénz volt nekem és hát az első nagy szerelem is!

Na erre rá hogy elhagytam 3 év után rám talált egy fiú...ismerkedtünk,de természetesen nem ugrottam a nyakába elsőre mert már nem volt mindegy milyen nyikhaj rabolja az időmet feleslegesen...a tökéletest vártam aki a nagy könyvben meg van írva nekem!

Azért mondom hogy vártam mert eszem ágában nem volt keresni....ha nekem van rendelve úgy is megtalál elven gondolkodtam!

Hát megtalált!

Pár hónap után összeköltöztünk és hip-hop megkérte a kezemet!Egy cseppnyi félelem nem volt bennem,nem voltak kérdések,nem rettentem el egy pillanatra sem!A világon nálam senki nem volt boldogabb és ez a mai napig így van!Lassan 2 éve vagyunk együtt és már idén nem jön össze de jövőre mindenképpen összekötjük az életünket hivatalosan is!:)

Szóval aki egy komoly lépés előtt bármilyen rosszat érez a kapcsolatában az szerintem fölösleges húzni halasztani!Az ismerőseim is ezt az elvet igazolták sajnos sokan!Természetesen nem azt mondom hogy pakolj össze és dobd ki,de én biztos leülnék elgondolkozni és mérlegelni hogy mit akarok és hogy így akarom e!

Remélem tudtam segíteni!:)

24 menyasszony

Akár rólunk írtál volna. Jó lenne tudni, mit hoz a jövő. az egyik pillanatban már a nagy esküvőről is lemondanék, hogy siessünk a másikban meg eszem ágában sincs hozzá menni. Lövésem sincs mi lenne a válaszom, ha megkérné a kezem és nem a megfelelő lelki állapotomban tenné meg.

Félre értés ne essék szeretjük egymást, nem vitázunk minden oké, de mindenhonnan ez a rózsaszín ködös izé ér minket. Ami nincs már meg.

Ez a Popper Péteres vlasz elgondolkodtatott viszont. Lehet, hogy nem kellene arra a lángoló szerelemre, bizsergésre adni, ami a kapcsolatunk elején volt.

*A szerelem az fellángolás, rózsaszín köd, és valójában nem azt látjuk a másikban, amilyen valójában, hanem azt, amilyennek mi szeretnénk látni, és ez nagy különbség!

Igaz. De: szeretni = ismerni.

Ha nem ismered a másikat, akkor van az, hogy azt szereted, amilyennek elképzeled. Pedig tul.képpen akkor szeretsz valakit, amikor látod a hibáit, és azokkal együtt el tudod fogadni.