Miért esküsznek meg ma a fiatalok olyan korán?

50 évvel ezelőtt meg még azért szólták meg nagymamám nővérét, amiért 25 évesen nem volt házas...

De komolyan, én az ilyeneket nem értem, mint Te, kérdező... Mi közöd van hozzá?

Én is fiatal huszonévesen szeretnék majd házasodni, és gyereket sem majd a harmincas éveimre tervezem.

Mi a fene a gond ezzel? Mert ha ezt elmondom valakinek mostanság csak néz rám, és jön ezzel a "XXI. század" dumával...

*kisebbség

kisebb százalék

Korán? Nem inkább későn?

20 éves vagyok, még soha nem volt barátom, de kb. 33 éves koromig nem is lesz, ahogy számoltam. Mert csak akkora tudom megteremteni magamnak azt az egzisztenciális környezetet, amire vágyok:) Addig meg nem fogok gyereket vállalni, mert nem elfuserált gyereket szeretnék, mint a fent említett fiatalok és azok gyerekei...

Amúgy szerintem amiknek ilyen korán gyerekük lesz, nem feltétlen házasodnak össze:) Vagyis amit én látok, tapasztalok az ismerőseimmel kapcsolatban...

20/L

Nálunk is csak inkább az összeköltözés volt jellemző az osztályban a fiataloknál és azok párjánál.

Amúgy én megértem, hogyha valaki előbb a pénzre hajt és a karrierre, nem pedig a gyerekre. Kellenek bizonyos anyagi körülmények, amelyek megléte mellett gyereket lehet nevelni, és érdemes. Nem azt mondom, hogy mindenből a márkás cuccot kapja, és az felemészti az ember fizetését, de ha jó körülmények között akarjuk nevelni, szerintem valamennyire szükség van rá, hogy legyen pénzügyi fedezet is hozzá.

Én a nagyon korán házasodással nem értek egyet, mivel manapság már a házasságok nagy százaléka válással végződik a világ témában való általános megközelítése miatt. De a vallásos barátaim is most kötötték össze az életüket, az ő szüleik is együtt vannak, szóval nem azt mondom, hogy mindig működik, de amit Isten előtt egybekötöttek, ha erős a hit, nem szakítja szét semmi sem.

egyáltalán nem esküsznek a fiatalok korán.

az régen volt.

pont ez az, hogy egyre később házasodnak, vállaljak gyereket.

és így van jól.

Egy olyan házaspárt ismerek, ahol a kisfiú annyira a nagymamára van bízva, hogy szinte "őt tekinti anyjának". A szülők közelebb vannak a 40-hez, mint a 35-höz. A gyerek egy éves.

Én 22 éves voltam, amikor férjhez mentem, a következő esküvő négy év múlva történt a baráti körünkben, a többieknek (26-27 éves nők és akár 10 évvel is idősebb férfiak) eszükbe sem jut. Gyerekünk szintén csak nekünk van.

Általánosítasz de nagyon.

Ez a kérdés nagyon érdekes!

Ugyanis a hírekből, statisztikai adatok alapján, pont az ellenkezőjére panaszkodnak mindig. Azaz hogy a fiatalok milyen későn házasodnak, jellemzően a 30-as éveikhez közeledve, bezzeg a 80-as években inkább a 20-as éveik elején volt jellemző.

Másrészt most én is 28 éves vagyok. Eddig házasság még fel sem merült bennem. Örülök, ha végre az egyetem után kapok munkát. Mert most úgy néz ki, hogy hosszú idő után végre lenne aki hajlandó lenne alkalmazni. (Hozzáteszem mielőtt valaki beszólna, nem bölcsész vagyok, vagy könyvárszakos, szociológus meg hasonlók. Természettudományi, mérnöki diplomám van, nem is rossz eredménnyel végeztem.)

Így jelen helyzetembe eszem ágába sem jutna házasodni, ne adj isten gyereket nevelni.

Az ismerőseim, barátaim körében (átlag 28 évesek) szintén több az egyedülálló, mint a házas.