Túl fiatal, nem biztos a házasságban?

Egyetértek az elöttem hozzászólóval. Ha vallásos lennél, és fontos lenne neked minden ami ehhez tartozik, akkor nem élnél együtt egy férfivel az esküvő elött.

Bár nekem aztán tök mindegy :)

Amúgy meg csak valószínüleg jó neki így nem akar még elvenni a jövőbe meg olyan sok mindent lehet ígérni, az még messze van... nemdebár???

Megértem, hogy ez rosszul esik neked (nekem is rosszul esne), de erőltetni nem szabad a dolgot. Ha most nekiállnál szekálni a párod, hogy "márpedig vegyél feleségül", azzal nagyon rosszat tennél a kapcsolatotoknak.

Mit szólnál egy köztes megoldáshoz? Miért nem jegyzitek el egymást? És egy jegyesség is lehet hosszú, várhattok még 1-2 évet (23 évesen még nem késtél le a házasságról, 25 évesen is pont jó lesz, vagy 26 évesen), és akkor a párod is megszokja addig a gondolatot, te pedig kapsz egy visszajelzést, hogy igenis halad ez a kapcsolat, csak időt kell hagyni a dolgokra.

Amúgy hasonló volt szerintem velünk is a helyzet a párommal, bár mi idősebben jöttünk össze (mindketten 21 évesek voltunk). Három év után volt eljegyzés, és leginkább én szerettem volna. Szerintem a párom akkor még nem volt erre igazán kész, és szíve szerint várt volna még 1-2 évet, de végül csak megkérte a kezem - gondolom az is benne volt a dologban, hogy abban egyetértettünk, hogy nem azonnal lesz lánykérés után a lagzi. 1-2 évet akartunk várni, nos, ebből 3 lett. Idén szeptemberben lesz az esküvő, 3 évvel az eljegyzésünk után (majdnem napra pontosan :) ), és most a páromban már szemernyi kétely sincs, nem fél, nem idegenkedik a dologtól. Ő is várja az esküvőt, hogy a feleségeként mutathasson be másoknak, hogy jöhessen a baba.

Ilyesmi neked is megfelelne? Ha igen, sztem ülj beszélni a pároddal. Abból baj még nem lehet, ha megemlíted neki, hogy oké, hogy nem akar még esküvőt, de egy gyűrű azért sokat jelentene. Ez igenis fontos nekünk, nőknek, hogy időnként kapjunk egy vitathatatlan visszajelzést arról, hogy haladunk.

Miért kell bántani a kérdezőt a vallása miatt?

Azért mert isten színe előtt ki szeretné mondani az igent, nem jelenti azt, hogy nem élhetnének együtt..

Szerintem semmi gond nincs, ha a párod még nem kész a házasságra, hamarosan úgy is meggondolja magát. De ezt igazából neked kell tudnod, ti éltek együtt :)

Nem fogsz lekésni semmiről, ha egyelőre mondjuk csak eljegyzés lesz, aztán pár év múlva esküvő.

5 éve együtt éltek, mi az a szöveg, hogy fél, mert sok a válás? Már fél évtizede együtt éltek, 7 éve egy párt alkottok, ennyi idő után már nem lenne elkapkodott döntés a házasság. Szerintem ő belekényelmesedett ebbe a kapcsolatba, ugyanakkor meg akarja hagyni magának a menekülési útvonalat, ezért nem áll kötélnek. Talán azért is érzi elhamarkodottnak, mert ő vagy a haverjai rádöbbentették: még nem is élt igazán, hisz elég fiatalon összejöttetek, ő 19 volt.

Hány barátnője volt előtted?

Amúgy az én párom is fél az elköteleződéstől, csak ő 28 (én annyi vagyok, mint te). Bár nálunk megvan a plusz érve, hogy mi még annyira rég nem vagyunk együtt. (2 év, 1 év együttélés) De ezt én meg is értem, csak engem is az aggaszt, mint téged: hogy lehet, hogy mondjuk 3-4 sőt 5 év múlva is ez lesz a válasza.

Hasonló a helyzet nálunk is, csak fiatalabbak vagyunk (25, 21)

Nekem is fontos a vallás, és mindenféleképpen szeretnék "időben" összeházasodni, gyereket szülni. (Viszont nem szeretnék vele összeköltözni házasság előtt). De ő még nem áll készen. És bánt ez a "még", mert nem hiszem, hogy ne ismernénk elég jól egymást, vagy ne töltöttünk volna el együtt elég időt ahhoz, hogy eldöntse. Szóval vannak ilyen félelmeim, de türelmesen kivárom azt a pár évet, de ha utána se érzi magát erre alkalmasnak, sajnos elválnak az útjaink:( Nagyon fáj, de az elveidet nem adhatod fel érte, gondolom házasságon kívüli gyereket nem szeretnél te sem.

4-es vagyok.

Miért lenne altatás a jegyesség? Teljesen elképzelhetetlen nektek, hogy egy srác, aki még csak most válik igazán férfivá (mert szerintem ez 25 körül kezdődik náluk, nem korábban) fél egy életre lekötni magát, kicsit tart attól, hogy megesküdjön rá, holtomiglan-holtodiglan kitart valaki mellett? Én teljesen megértem.

Mi van, ha tényleg szeretik egymást, és csupán annyi a bibi, hogy a fiú még várna 1-2 évet? Aztán meg összeházasodnának és boldogan élnének, míg meg nem halnak? Ez totál elképzelhetetlen? Miért vagytok ilyen pesszimisták, miért kell egyből kidumálni ezt a szerencsétlen lányt egy alapvetően tök jó kapcsolatból?

Továbbra is azt tanácsolom, adj neki időt. Az eljegyzés nem ártana. Ha esetleg be is fuccsol a dolog, mint ahogy a pozitívan gondolkodó hozzászólók vélik, akkor sem válni kell, hanem csak felbontani a jegyességet. És még mindig fiatal leszel kb 25 évesen, hogy újra kezdhesd az életet. De adja Isten, hogy ne így legyen.

Azzal jöttek itt a többiek, hogy elvesztegeted az ifjonti éveidet. Ha szeretsz valakit, akkor TERMÉSZETES, hogy rááldozol éveket, sőt, nem is áldozatnak fogod fel, hanem evidens, hogy vele vagy...

A legjobbakat kívánom nektek, és remélem, egyenesbe jöttök!