Mit tennétek, ha az esküvő közeledtével érzitek, hogy nem akartok kötöttségben élni, nem szeretnél gyereket sem, pedig erre volt alapozva a kapcsolat?

Egyre jobban érzi az ember hogy sok volt, elég volt a napi hisztikből, stresszből, hogy valakihez igazodni kelljen mindig.

Gondtalan, boldog életet szeretnék, de lehet abban ő már nem lenne benne.Ez mennyire érintené rosszul?

vagy ha mégis velem akarna lenni, sohasem akarnék gyereket, sőt olyan munkát sem , ahol csak egy kis felelősség is van az emberen.

Megelékszem a minimálbérrel is, és nem szere3tnék előre lépni sem, de a párom, főleg (ha meglenne az esküvő) az ellenkezőjét várná el.

Hogy rengeteget dolgozni, mert a kisgyereknek majd kéne minden.

De én semmit sem szeretnék ebből, de felé érzek szeretetet, és szerelmet, de nem akarom szétdolgozni sem, azért mert ő gyereket akar.

Én csak 8 órát akarok dolgozni, valami nyugis helyen, aztán délután csak pihenni, tv-zni, netezni.

Van ezzel más ember is így, esetleg párok tapasztaltak ilyet?