Mit szólnátok ha a menyasszony felhozná hogy lemondaná az esküvőt, mert besokallt hogy beleszól a család?

Nem kell érdemben foglalkozni ezekkel a túlbuzgó emberekkel.

Ha kérdeznek, akkor mondd azt, hogy "persze lesz minden, de még szervezés alatt, bla bla... köszönjük a sok jó tanácsot, épp már szervezzük.. stb."

Most mit fog csinálni a rokonság, ha nem lesz dobócsokor? Hazamegy? Most nagy a szájuk, de ott ez azért másképp van, nekik is ciki lenne ilyen miatt hisztizniük.

Erre nem tudok mit mondani. Ez a "sz...le mindent, és ne törődj semmivel, taposs át mindenkin, mindenen" stílust nem tudom a magamévá tenni.

Inkább leírom neked, hogy nálunk hogy volt.

A feleségem anyja, imádja az esküvőket. És a rokonság sem volt különb. Akkoriban, minden héten (szervezőként) részt vett legalább egyen. Sajnos egy évvel korábban megtudták, hogy esküvőnk lesz. Életünk talán legnehezebb éve volt. Soha semmiről nem lehetett beszélni, csak az esküvőről. Egy évvel korábban szekáltak minket, hogy ezt is, azt is, sürgősen el kell intézni. EGY ÉVVEL KORÁBBAN, ÉS FOLYAMATOSAN!!! Tudod hányszor mondtuk mi is ugyanazt, amit te? Rengetegszer kiabáltam, hogy kit érdekelnek a szokások. Nem is tudom, hányszor mondtuk, hogy nem is lesz esküvő, mert ez a cirkusz nem kell. És azt is el tudod képzelni, hogy mennyire unalmas, és lapos esküvőnk lett volna, ha mi szervezzük magunknak, és minden olyan (semmilyen) lett volna, ahogy mi (és ti) akarjuk? És azt meg elmondhatom, hogy az esküvő napján, egy utolsó csicskának, pincsikutyának éreztem magam, mert mindenki engem, minket ugráltatott, mindenki csak velünk foglalkozott. Csináld ezt, csináld azt, menj ide, ne úgy ülj, állj fel, ülj le... Soroljam még? Majd éjfél után, gurult el a gyógyszerem. Akkor ordítottam le a fejét, annak a rokonomnak, akit talán a legjobban imádok, a legtöbbet csesztetett, ugráltatott, és tett aznap azért, hogy minden "tökéletes" legyen. Ő nem haragszik rám ezért, de én soha nem fogom ezt megbocsájtani magamnak. Attól a ponttól sok minden olyan volt, ahogy mi akartuk. Unalmas és lapos. Szerencsére nem aláztam meg magamat (annyira), nem tud senki erről, és a többiek továbbra is "okoskodtak". Csak már nekünk nem szóltak. Összességében, az akaratunk ellenére, mert így szokás, összehoztak nekünk egy nagyon jó esküvőt, és csak hálásak lehetünk nekik azért, hogy az őrületbe kergettek minket akkoriban. Volt pár "érdekesség" amit már nem tudtak befolyásolni, és furán alakult, de azok túl személyesek ahhoz, hogy leírjam.

Talán csak annyit mondanék neked, hogy nyelj sok - sok nagyot, és hagyd, hogy a szüleitek megszervezzék az egészet. Én csak annyit mondtam, akkoriban hogy ... (ha érdekel privátban megírom, mert ebből felismernének - az ismerőseim.)

Sejtem mit érzel, mi is átestünk rajta. És még sokan mások is. Hidd el, ha nem kapálózol, akkor könnyebb. Ez a ti napotok, ami ha nem ellenkezel ellene, akkor még a válóperes tárgyaláson is szép emlékként fog megjelenni. A pénz egy komoly probléma. De ez akkor is a ti napotok! Ne légy zsugori! Nem kell szórni a pénzt, de túlzottan spórolni sem szabad. A váláson sem fogtok spórolni, az esküvőn se tegyétek. A menyasszonnyi táncon, amit szintén ki akarsz hagyni, sok pénz bejöhet. Nem fogja fedezni a költségeket, befektetésnek nem is jó, de egy jó vőfény, nagyra nyitja a pénztárcákat, neked meg örök emlék. A bevétel meg egy kis könnyítés.

Persze a ti dolgotok. Az esküvő mellett ti döntöttetek, mindenki más véleménye nélkül. A válást is ti fogjátok intézni, abba sem szólhat bele majd senki. A válásba az ügyvédek, a hivatal beledumál. Ezt is el kell majd tűrnötök. Akkor most a szüleitek, akik tényleg csak jót akarnak, miért ne szólhatnának bele?