Ki várt hazassagig a szexszel?

Nem tudom, mire alapozod, hogy az emberek általában boldogtalanok (vagy az istenben nem hívők boldogtalanok), én a magam részéről nem vagyok ellenséges a hívőkkel szemben, és elfogadom, hogy vannak, akiknek fontos a vallás, nekem nem az, én nem hiszek, számomra ez egy abszolút közömbös téma, és mégis boldog vagyok- állítom, hogy boldogabb mint sok olyan hívő, aki a vallásába menekül az élete problémáinak megoldása helyett. Te lehet, hogy nem ilyen vagy, de nagyon sokat ismerek ebből a kategóriából, főleg az idősebb korosztályban. És szerintem igenis kevés a fevilágosult és nem elvakult hívő.

Egyébként meg ha istent egy szülőhöz hasonlítod, akkor gondolj bele, hogy anyukád/apukád komolyan felnőtt korodban is jobban tudja, mi a jó neked? Miután már nem ismer igazán, nem laktok együtt, nem része a mindennapi életednek? Ez pontosan ugyanaz, mint istennel, ha már ezt a párhuzamot vonod- persze, gyerekként, amíg a szüleidre vagy utalva, a legjobb tudásuk szerint nevelnek és megadnak mindent, amire szükséged lehet és aszerint irányítgatnak, ami szerintük neked jó, de amint tinikorba lépsz, már megváltozik a kettőtök viszonya, és amikor felnőtt leszel, elköltözöl a szüleidtől, addigra már saját döntéseket hozol a saját belátásod szerint, és nem is az, hogy a szüleidnek nincs beleszólása, de egyértelműen nem tudnak olyan szintű informált döntést hozni, mint gyerekkorodban, mert már nem részei úgy az életednek. (a vita kedvéért fogadjuk el, hogy isten valóban mindenható és valóban tudja, mi a jó az emberiségnek így egységesen, egyéntől teljesen függetlenül- mert azért azt tudjuk, hogy az egyedi igények és életek mind változóak, nem lehet egységesen kijelenteni, hogy márpedig senkinek sem szabad mondjuk kenyeret ennie, mert vannak a társadalomban gluténérzékenyek, akiknek káros a kenyér- sarkított példával élve).

Azt hiszem az 5.? Vagy 7.? Valahol az első oldalon már válaszoltam a kérdésre is, szóval ez most nem számít offnak, bocsi :D

#36-hoz korrekció: a "vita kedvéért fogadjuk el, hogy isten tudja mi a jó az emberiségnek" részt úgy értem, hogy gyerekkorban- egy szülő a legjobb tudása szerint neveli a gyerekeit, de sosem lehet benne biztos, hogy tényleg az a legjobb módszer, legjobb taktika, amit használ. Ezért is térnek el a nevelések egyénenként olyan látványosan. De erre értettem azt, hogy a gyerekkorban (amikor az emberiség életének mindennapjainak szerves része volt isten) tegyük fel, hogy isten nem bizonytalankodott, és nem azért nevelte egy bizonyos elv mentén a gyerekeit/emberiséget, mert "úgy érezte" hogy ez lesz a jó, mint egyébként szülőként neveled a kicsi gyereket.

De ha már nagyon bele akarok menni a nem-hívőségembe: istent az ember alkotta, mégpedig azért, mert szüksége volt valamilyen magyarázatra a világról, valamire, amibe kapaszkodik mikor meghalnak a szerettei, valamire, ami megindokolja az aktuális szociális normákat és egy úgymond felsőbb hatalomként betartatja azokat a törvényeket, amiket talán jószántából nem tartottak volna be az emberek. Ahogy fejlődött az emberiség, folyamatosan változott az aktuális isten is, akiben hittek, a keresztény isten ebből a szempontból egy fiatal vallásnak minősül, az Ószövetség istene sokkal régebbi entitás, és az nem is mondott soha olyasmit, hogy házasságig nem szabad szexelni meg hasonló ostobaságok (az inkább az emberáldozatokkal meg a népirtásokkal volt elfoglalva, kicsit talán komolyabb témák mint egyének szexuális élete). Az újszövetségben ugye Jézus meg hasonlók már egy kicsit finomhangolták az előző négyezer év vallását, de akkor is az aktuális társadalmi helyzethez alkalmazkodva. A házasság előtti szexet is azért vették bele, mert fogamzásgátlás nem lévén, biztosítani kellett hogy a születendő gyerek tényleg a hivatalos apától származzon, és megjegyzem akkoriban az volt a módi, hogy 12-13 évesen mentek férjhez a lányok, amikor mondjuk azt, hogy nem annyira nehéz teljesíteni ezt a feltételt. Azok a vallásos ismerőseim, akik nem szexeltek házasság előtt is 20-21 évesen már összeházasodtak, mert sem pszichológiailag sem fizikailag nem tesz jót az embernek, ha 30-40 éves koráig, amikor sokan először házasságra adják a fejüket, nem élik meg a szexualitásukat. Isten sem akarhatna nyilván ilyesmit, szóval nem is értem miért az ellenállás.

Persze, a paráználkodós kérdést mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, de házasságról illetve házasság előtti szexről akkor sem beszélnek. Az, hogy a "ne paráználkodj" az a házasságon belüli, illetve a szigorúan misszionárius pozícióban takaró alatt, leoltott lámpával, hálóingben (mert azért teljesen pucéran mégse lehet) szexen kívül minden mást jelent az csak az aktuális papok értelmezése volt, amit a viktoriánus időkben prédikáltak ezerrel.

De mindegy, legyél csak te az okosabb amúgy, az életed teljes egészében úgy éled, ahogy neked tetszik, ezeket nem azért mondom. Én a magam részéről teljesen boldog és elégedett vagyok istentől teljesen függetlenül is, ahogy az ismerősi köröm 100%-a, így az a mi szempontunkból biztosan nem állja meg a helyét, hogy mennyire boldogtalanok vagyunk vallás nélkül.

P.S.: az arab világban az istenhit bizony szerves része az emberek mindennapjainak, kérdezd meg bármelyik embert aki a lebombázott otthonából volt kénytelen kimenteni az egy szem megmaradt gyerekét, hogy mennyire boldog. Nem isten vagy a vallás önmagában tesz boldoggá, hanem hogy a saját személyes céljaidat mennyire tudod megvalósítani és hogy úgy általában az életeddel mennyire vagy elégedett, függetlenül a vallásosságtól.