Nehezen tudom feldolgozni, hogy a férjem munkája miatti külföldre költözés miatt fel kell adnom a saját munkámat (nem lesz munkavállalási engedélyem). Ti hogyan oldanátok meg?

Eddig úgy volt, hogy dolgozhatok itthonról, de valami probléma van az adózással és úgy néz ki, hogy nem tudják megoldani.

Hosszabb időre megyünk ki egyelőre nincsenek gyerekek és mivel nem szeretnénk, ha kint születne a gyerek, ezért meg akarjuk várni, hogy hazajöjjünk. Úgyhogy úgy néz ki, hogy bő egy évig háztartásbeli leszek, majd utána elkezdek dolgozni és nem sokkal később elmegyek gyesre.

Mivel már van két Msc-m és tipikusan olyan dolgot csinálok (akartam csinálni egész életemben), amire csak nagyvállalati kultúrában van szükség, ezért meg vagyok vele lőve, hogy mit csináljak kint, ami hasznos (eddig az ételosztást javasolták, mint önkéntes tevékenység). Ráadásul karrierista vagyok, amíg nem találkoztam a férjemmel, nem is gondolkodtam rajta, hogy szeretnék gyerekeket.

Ha voltatok hasonló helyzetben, ti hogyan lendültetek át rajta? Nekem az a problémám, hogy a férjemet kezdtem el hibáztatni (amikor nem az ő hibája), és nem látom a kiutat a helyzetből.