Apaként hogyan sikerül nem kevesebbnek, hanem egyenrangúnak tekintened a gyerekekkel évekig otthon maradt, nem dolgozó, nem kereső feleségeteket?

Remélem ez a kérdés egy vicc.

Az a férfi, aki valaha bármennyit is kivett a gyereknevelésből jól tudja, hogy ez egy iszonyatosan leterhelő és nehéz munka. Nem egésznap röhögcsélés megy és cuki baba nézegetése. Aki képtelen értékeli férfiként magát a gyerekszülést, gondozást, táplálást és még neadisten a házimunkát, az egyszerűen nem való férjnek és apának. Az csak egy hímsoiniszta faszi aki azt hiszi a nejének könnyű.

Úgy, hogy nem egy csupaszseggű nincstelent vettem el. Bocs. A feleségem a feneke előtt letett az asztalra ezt-azt. Lehet, hogy gyerek miatt esetleg nem dolgozik, de a korábbi keresete miatt kap így is annyit, hogy akár nélkülem is boldogulhatna a gyerekkel. Természetesen erről szó sincs, egy hajóban evezünk és közösen teszünk a családunkért anyagilag és más szempontból is, de a tudat, hogy ő is beleszállt ebbe rendesen... Na attól érzem azt, hogy nem egy fogyatékosnak vagyok a gyámja, hanem egy értelmes embernek a párja.

Bocs, de ma már nincs szükség olyan nőkre, akik vezetik a háztartást és nevelik a gyereket cserébe azért, hogy valaki ezt a babázós szórakozást pénzelje nekik. Én is meg tudom csinálni a házimunkát, én is akarok a gyerekemmel lenni. Semmi nem indokolja, hogy esztelenül lapátoljam haza a pénzt, miközben a másik eltűnik a munkaerőpiacról a gyereke miatt. Nem arra a pár évre, hanem 5-10 évre... Kiröhög a világ.

A gyereket a 2 fél együtt vállalja, és ezzel jár a felnevelésük, akár anyuka, akár apuka marad otthon.

Ilyen gyökér kérdés, csak olyannak jut eszébe, akinek erre esélye sem lesz soha.

Mekkora g*ci vagy bzdmeg!!!!!

És ezt férfikent írom!

A KÖZÖS!!! gyereketeket neveli otthon, nem pedig ingyenél!

Te csinaltad a gyereket, ha életképtelen lett miattuk, akkor miattad lett az.

Talane ez segit

Azért óriási különbség van aközött, hogy a gyerekek óvodás korúak, vagy 20 felé közeledő kamaszok, mert azt a kérdező nem írta le konkrétan.

Mert ismerek olyat is, akinek 3 felnőtt gyereke úgy kirepültek otthonról, hogy a feleség azóta nem dolgozik, mióta megszülettek. Ne mondjátok, hogy az nem gáz.

6-os:

Nem sajátítja ki. Egyszerűen jelenleg is az anya feladata főleg a gyereknevelés és sok férfi nem tudja kezelni a helyzetet. Tök jó, ha van munkamegosztás, de például egy férfi nem fogja tudni szoptatni a gyerekét. Leszűrni le lehet a tejet, de ebbe most ne menjünk bele. A lényeg, hogy a gyereknek állandó felügyelet kell. Egy csecsemőt nem tudsz magára hagyni.

Tehát ha felezni akarjuk, akkor ez úgy nézne ki, hogy déltől éjfélig anyáé a gyerek, éjféltől délig apáé. 12 óra alatt mindenki dolgozzon 8 órába és 4 óra énideje is marad. A gyakorlat viszont az, hogy aludni is kell és az nem kéne énidőbe számítson. Az a szülő aki 12 órán át vigyázott a gyerekre annyira fáradt lesz, hogy nem fog tudni még utána 8 órát dolgozni. Emiatt alakul ki az átlagos feloszlás, hogy valaki dolgozik, valaki pedig otthon marad pár évre.

Nő vagyok, de segítsetek már felfogni, hogy miért az anya joga begubózni a gyerekkel évekre és az apának miért nem a jelenléte kell a pénze helyett? Már elnézést, de mitől "szülőbb" az egyik szülő? Mi jogosítja fel az anyát arra, hogy a szoptatás után csak ő legyen az, aki gyerekezik meg a háztartást vezeti? Ki kérte erre egyáltalán?

Javítsatok ki, ha tévedek, de a fejemben még az van, hogy egy férfi ha már gyereket vállal, nem csak este akarja látni, mikor alszik, meg hétvégén, hanem látni akarja felnőni ő is. Teljesen fölösleges anyucinak mártírt játszania és úgy viselkednie, mintha ő szívességet tenne azzal, hogy kiveszi apu kezéből a saját gyerekét és elvan vele otthon. Egy igazi apa élvezi ezeket a pillanatokat és igenis szar, hogy elvan küldve pénzt keresni helyette. Ha anyu nem lenne önjelölt mártír és onnantól, hogy nem csüng a mellein a gyerek, visszamenne dolgozni és kivenné a részét anyagilag az egészből, talán apu is válthatna kicsit lazább munkára, ami mellett van esélye megismerni a saját gyerekét és kötődni hozzá.

Ott vagyunk a párommal vállaltunk valakit, akit mindketten imádunk és nem bírunk vele betelni, de én húzzak el munkába, mert milyen szar vagyok, ha nem tudom eltartani a családom bármeddig.

Hát én is azt mondanám, ha úgymond félrelöknének a gyerekemtől évekre, hogy kabbeaf*szom.