Szerintetek lehet egy nő hosszútávon boldog olyan férfi mellett, akibe nem szerelmes, de megértik egymást és a pasi egy birka természetű, rendes ember?

Azt döntsd el, hogy gyereket szeretnél-e jobban, vagy tündérmesebeli szerelmet, mert a kettő nem fog összejönni. A másikról mondj le.(Nekem is meg kellett hoznom egy ilyen döntést.)

Az meg ne hidd el, hogy nincs szerelem akármilyen kor fölött, csak a befásult lúzerek vigasztalják ezzel magukat.

Szextől fuggne nálam.

Ha szexben érzem azt rajta hogy egy ízig vérig férfi és nem egy papucs akkor oké.

Amugy nem bírnám mellette másképp hogy nem is vagyok szerelmes meg egy langyos f.s az egész

Nem.

Az előző akkor egyszerűen nem volt igazi szerelem.

A villámcsapás szikrája csak rövid ideig tart. Most boldog vagy?

Én is váltam, 35vagyok, egy katasztrófa volt a férjemmel, állandó harcok, veszekedés, drámázás a részéről. Nem nekem való az az élet. Most boldog vagyok. Párommal békés, nyugodt a kapcsolatunk, a szex mondjuk észveszelytő és a szikra is meg van, de ez utóbbin mindketten aktívan dolgozunk nap, mint nap. Teszünk egymásért apróbb figyelmességgel és mindig fel tudom húzni annyira, hogy a békés természete ne legyen uncsi az ágyban. (Vagy a kocsiban, vagy a kertben, vagy akárhol máshol ahol kedvünk tartja)

A szikrát táplálni kell és azt te is megteheted. Próbáld ki, hátha te is lángra kapsz. Lehet, hogy csak kicsit félénkebb típus és nem tudja még, hogy te ilyen téren többre vágysz. Flörtölgess többet vele, és figyeld a reakcióit. Az is tud szikrát robbantani, amit visszajelzésként látsz rajta. Attól még a mindennapokban lehettek nyugisak.

Mi is sokat beszélgetünk, mindenről. Mindketten alapvetően nyugis, békés, csendes típusok vagyunk. Erre érdemes építeni, az alapvető napi összhangra és közös tervekre. Arra, hogy mindenben társak vagyunk.

Szerintem az azért közel sem mindegy, hogy sosem volt szikra, vagy csak kialudt? Mert ha sosem volt, akkor szerintem az hosszútávon nem lesz kielégítő. A megcsalás melegágya. El lehet éldegélni egymás mellett nyugalomban, békességben, babázni, célorientáltan haladni, de valahogy mindig ott lesz valami plusz, ami hiányzik. Ez pedig pont az, amit az érzelmek adnak.

Én valahogy az arany közepet tartom normálisnak, mert valahol a hirtelen szerelemtől elvakult házasságot is marhaságnak tartom. Azt nem árt hagyni lecsillapodni, megvárni amíg letisztul a köd.

Szóval szerintem a tökéletes, ha megvan az elején a láng, az egymás iránti vágy, a vonzalom, a szikra, amit hagyunk egy mély szeretetté csendesedni és nyugodt, biztos, biztonságos kapcsolattá fejlődni.

A felvázolt verzió egy kicsit "ha nincs ló..." témának tűnik.