Miért problémás, ha így gondolkodom a házasságról?

Nekem nem problémás, csak én nem így gondolkodom és a férjem sem. Ha találsz olyan párt, aki szintén kb élete árán is végiszenved veled egy fos életet, mert egyszer azt mondta, hogy igen, akkor sok boldogságot!

Nekem ez az egy életem van. És nem fogom végigszenvedni.

Amíg csak a saját párkapcsolatodra vonatkoztatod a dolgot, addig semmi baj nincs vele. Nyilván olyan párt kell találnod aki ugyanígy vélekedik. Természetesen az nem út, hogy meggyőzöd a párodat erről. Ha nem hisz igazán ebben, akkor döntéshelyzetben nem is fog eszerint eljárni.

ugyanakkor mások dolgával kapcsolatban nem szabad ezt az értékítéletet nyomatnod. Mármint... tudom, hogy a kereszténység egy térítő vallás, de ha mások döntéseibe beledumálsz a saját értékrended szerint, azt toxikusságnak hívják és hamar faképnél fognak hagyni.

Szóval ezzel az értékrenddel nincs gond. Mások életébe való beledumálással lehet gond.

Lássuk be, a keresztény eghyázban csak azért működik ez a szemlélet, mert maga a megcsalást is óriási bűnnek tekinti, így a hívek ha mindent jól cisnálnak nem kerülnek abba a szituációba, hogy felmerüljön az, hogy elválhatnak-e megcsalás miatt, merthát ugye nem jöt tlétre a megcsalás.

Viszont ha egy olyan embernek magyarázod ezt, akinek a párja rommá csalja őt és nem tiszteli és jobban élvezi az utcán töltött időt, mint amikor otthon van azzal...a.. másikkal... akkor azért felmerül a kérdés, hogy ugyan miért is kellene annyira ragaszkodni a kapcsolathoz..