Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért problémás, ha így gondolkodom a házasságról?
Leírom az én szemszögemet: biztosan fájdalmas lehet egy olyan kijelentést hallani, hogy a házasság az szent és a válás szentségtörés annak, aki épp most vált el vagy a váláson gondolkodik. Vannak okok és élethelyzetek, amikor felmerül ennek a lehetősége és ezért nem is ítélkezem azok felett, akik így döntöttek. A társadalomban viszont kétségkívül uralkodik egy olyan trend és felfogás, hogy a házasság csak egy darab papír, a válásról meghozott pedig egy olyan döntéssel egyenértékű, mintha egy rosszul megfőzött paprikáskrumplit a szemétbe dobunk-e. Nagy baj nem lesz, legfeljebb odakaparjuk a kutyának. Ismerek olyan nőket, akik úgy voltak évekig élettársi kapcsolatban a párjukkal, hogy leértékelték a házasság intézményét, egy összetéphető papírral hasonlították össze, mert úgysem fontos, és anélkül is jó a kapcsolatuk, nem érzik szükségét megpecsételni még egy házassággal is. Ha pedig mégis összeházasodnának, akkor azt azzal a tudattal teszik, hogy a válás egy potenciális, ha nem reális opció. Számomra a házasság fogalma nem csak a két szerelmes pár életének összeköttetését takarja, hanem a partnerséget, az egymás iránti bizalmat és lojalitást. Annak érdekében, hogy minimalizáljuk a válás kockázatát, házasodni csak megfontoltan érdemes. Azt kell mindig megkérdezni, hogy el tudom képzelni ezt az embert magam mellett 70+ évesen is? Megegyezik annyira az értékrendünk, hogy kevesebb hülyeségen vitatkozzunk és inkább minőségi időt töltsünk együtt? Elfogad engem olyannak, amilyen vagyok, vagy csak egy képet dédelget rólam? Meg tudok benne annyira bízni, hogy közös kasszát nyissunk? Ha ezeket sikerült kipipálni, akkor a házasság minden előnyét nyugodtan ki lehet élvezni: közös vagyon/vagyongyarapodás, gyereknevelés, életre szóló bizalmas társ és feltétel nélküli szeretet.
Sokan nem az igazit keresik, hanem valakit, akivel éppen jó és összeházasodnak, mert miért ne. Én a válást pont akkor tartom szentségtörésnek, ha a házasság is teljesértékű. És fura, de tényleg vannak olyan házastársak, akik bugyuta körülményekre hivatkozva azért válnak el, mert egyrészt önzőek, másrészt abban a tévhitben élnek, hogy találnak majd mást. Később még persze összejárnak egymással szexelni, ha van gyerek, akkor teljesen össze van zavarodva, hogy apa egyszer anyuval van, utána más nővel, utána megint anyuval és így tovább. Funkcionális családok, vagy a nem tökéletes, de megmenthető kapcsolatban élő házastársak is gyakran válnak el pusztán emiatt a trend és felfogás miatt, hogy házasság csak egy papír. És még amiatt, mert a házasság intézménye a mai világban nagyon leértékelődött.
A 25-35 közötti korosztály 41%a él még "mamahotelben", szerintem ez magáért beszél és csak az előbb leírtakat bizonyítja, igazolja.
Zárógondolatként még annyit hangsúlyoznék ki ismét, hogy amennyiben az egyik fél fenyegeti a másikat, akkor mindenképp indokolt a válás.
Kiegészítenék még egy gondolatot, amit elfelejtettem:
*Ismerek olyan nőket, akik úgy voltak évekig élettársi kapcsolatban a párjukkal, hogy leértékelték a házasság intézményét, egy összetéphető papírral hasonlították össze, mert úgysem fontos, és anélkül is jó a kapcsolatuk, nem érzik szükségét megpecsételni még egy házassággal is, később viszont mégis megházasodtak. Ha ez nem ellentmondás, akkor nem tudom, mi az.
válasza:31 joa lett volna megérteni mas gondolatat is nem csak a magadét nyomatni .
Ez komplexebb, 1000dolog van.
Szerinted a fenyegetés akkor van amikor a másik fél tud lepni?
Pff.
Akkor szoktak fenyegetozni miutan megoldjak hogy nincs kihez fordulj.
Miután elvalasztanak a barataidtol mert azok milyen szarok, a csaladodtol, mert ugye azok is sz.arok , stbstb.
Es ha le vagy epitve johet a fenyegetés hisz menni ugyee fogsz.
Szoval megbukott a gondolatod.
Ha ezt kivarod akkor menni se tudsz.
Tanulj meg nem ítélkezni, elfogadni mert nem vagy a masik helyébe.
válasza:"A 25-35 közötti korosztály 41%a él még "mamahotelben", szerintem ez magáért beszél és csak az előbb leírtakat bizonyítja, igazolja." Inkább ez az ellentmondás. Mi van, ha ők pont megfontoltan akarnak házasodni? Hol van az megírva, hogy mindenki találkozik 35 éves koráig azzal az emberrel, akivel el tudná képzelni az életét 70 évesen is? Akivel úgy tudják elfogadni egymást, ahogy vannak? Álomvilágban élsz. Nagyon kevés az olyan szerencsés ember. És ha találkozik is, ez még mindig csak feltételezés. Azt HISZI, hogy így lenne, de mivel nem vagyunk jósok, ezekből lesznek későbbi a válások.
Egyébként egy ilyen vallássérültet ismerek. Ő is mindig a házasság szentségéről papolt, szó szerint ugyanezt hangoztatta. Aztán hopp, mégis félrelépett és abból a kapcsolatból is gyerek lett. Onnantól 30+ évig kettős életet élt. A szent házasságában 3 gyerek, a másikban 1. Itt is lakott, ott is. Nem vált el. (A házasság szent ugye😉). Felváltva dugta a 2 nőt még akkor is, amikor az összes gyereke már rég felnőtt.
(Nem emlékszem, hányas voltam.)
válasza:Szerintem egyáltalán nem problémás, ha így vélekedsz a házasságról, kedves kérdező, magam is hasonlóan gondolkodom.
Tiszteletben tartom mások eltőrő véleményét is, de nekem teljességgel idegen a mai korszellemnek megfelelő vélekedés erről a témáról. A legtöbbek számára ez egy szimpla együttélés, amiből bármikor ki lehet lépni, ha valami kényelmetlenné válik. Sok olyan példát láttam, amikor érthetetlen vagy megoldható dolgok okán válnak szét - ilyenkor fel nem foghatom, miért nem tudják ezeket megbeszélni. Manapság nagyon gyorsan eljutnak odáig, hogy a gondokat a válás útján "orvosolják", miközben gyakran nem veszik figyelembe, hogy sokkal több bajt rántanak a nyakukba, mint amitől megszabadulnak. Különös tragédia, amikor gyerekek is elszenvedői mindennek. (Egyik munkatársam mondta, hogy ő sosem jár haza. Kérdeztem, miért, mire mondta, hogy igazából nem kíváncsi sem az anyja pasijára, sem az apja barátnőjére. Szomorú dolog az ilyesmi.) Ezen a fórumon is felettébb könnyelműen osztogatják a mindenféle párkapcsolati problémák kapcsán az egyszerű(nek vélt) megoldást: válj el!
Még egyszer mondom, nem ítélek el senkit, és vannak nagyon nehezen megoldható helyzetek. Az általad említett erőszakosságon kívül ilyen lehet, amikor az egyik fél tudatosan eltitkolt valami alapvető fontosságú dolgot a házasság előtt, vagy hazudott ilyen témában: pl. sosem akart valójában gyereket, vagy számára ismert volt, hogy nem lehet gyereke, de hallgatott róla, nem akart szexuális életet élni, stb. Az ilyen dolgok olyan súlyúak, hogy alapvetően kérdőjelezik meg a házasságra való szándékot vagy alkalmasságot, s ilyen esetben a házasság gyakorlatilag létre sem jött - hasonló ahhoz, mintha erőszakkal kényszerítettek volna rá valakit. De ezek nagyon ritka esetek, nem ez az általános.
Én azt látom, hogy az embereknek alapvetően téves az elképzelésük úgy általában a párkapcsolatokról, de különösen a házasságról: folyamatosan azt nézik, mit kaphatnak belőle, mi az, ami nekik "jár". Erre márpedig nem lehet házasságot építeni, mert az első nehézségekkel mindez könnyen romjaiba hullhat. A házasság egy kölcsönös szeretetkapcsolat, ahol mindkét fél tudatos szándéka, hogy boldoggá tegye a másikat, segítse, kiegészítse. Nyilván az ember nem tudja mindezt egy olyan emberrel megtenni egy életen keresztül, aki kibírhatatlan a számára, akivel teljesen idegenek a gondolataik, de erre való az ismerkedés, melynek alaposnak, őszintének és nem elsietettnek kell lennie. Ilyenkor a másiknak való örömokozás örömet ad az ajándékozó félnek is. Egy ilyen kapcsolatot megpecsételő házassági eskü megerősíti a férfi és nő kapcsolatát, és szilárd alapot, biztonságos környezetet teremt a gyerekneveléshez.
Én úgy érzem, minden ember valahol vágyik, törekszik erre, mégsem fektet elég hangsúlyt a megalapozott döntés meghozására, ebből később pedig már nagy nehézségek származhatnak. A környezetükben látott sok negatív példa pedig sokakat elbátortalanít azok közül is, akik vágyódnának ilyenre.
Szomorúan látom, hogy a házasságok száma egyre kevesebb. Ma már sokan eleve nem is tervezik így élni az életüket. Jó lenne, ha megfordulna ez a trend.
F
válasza:Kedves #35! Bár, nem értek vele egyet, megértem, amit írsz és elfogadom, nem vagyunk egyformák. Egy dolog azonban megragadta a figyelmemet.
"Kérdeztem, miért, mire mondta, hogy igazából nem kíváncsi sem az anyja pasijára, sem az apja barátnőjére. Szomorú dolog az ilyesmi.)" A munkatársad gondolom, felnőtt ember. (Legalábbis papíron.) Nem azt mondta, hogy nem akar hazamenni, mert nem akarja látni, hogy veszekednek a szülei az új párjukkal, vagy veri az új társ az anyját, vagy hogy ordít részegen, csak egyszerűen "nem kíváncsi rá". Ha a szülei elváltak, úgy, hogy közös gyerekük volt, feltételezhetően az új társtól is elválnának, ha nem lenne jó a kapcsolat, hisz ott még gyerek sincs. Ebből valószínűsíthető, hogy a kapcsolat jó, vagy jobb, mint a szülei közt volt. Az új társak nem feltétlenül rossz emberek, csak simán nincs köze a munkatársadnak hozzájuk, ezért nincs is nyitottság feléjük. Ha ezt normálisnak tartjuk, akkor gondolom, az is tök normális, ha a szülő áll úgy a felnőtt gyerekéhez, hogy én ugyan nem megyek hozzád, mert "nem vagyok kíváncsi a párodra." Hisz neki sincs köze a gyereke párjához, neki az csak egy idegen, nem igaz? Érdekes, ezen valahogy mindenki felháborodna. Miért? Miért normális a gyermek érdektelensége a szülő felé ilyen kifogással? Miért normális gyermeki dacból lemondani a vérszerinti szülővel való kapcsolattartásról? Ha a gyerekem ilyet mondana, egyáltalán nem lennék rá büszke. Az a felnőtt, aki azt hiszi, joga van eldönteni, hogy a szülője kivel lehet boldog, az nem nőtt fel. Nincs beleszólása. Aki ilyen érzelmi játszmákat indít, hogy "nem találkozom veled, mert nem azzal élsz, akivel ÉN akarom, az egyszerűen önző. Ott valami nagyon félresiklott a nevelésben, és nem a válással.
#34
válasza:"Az új társak nem feltétlenül rossz emberek"
Persze, hogy nem, a legkevésbé sem gondolom így. De látszik, hogy akármilyen oknál fogva is (a részleteket nem ismerem), a felbomlott családi harmónia megszűnt. Az is valószínűsíthető, hogy nincs is nagyon hova hazamenni: kicsi az esélye, hogy ugyanabban a házban lakik mindkét szülő az új társával...
Nyilván a gyermektől is elvárható - megfelelő életkor esetén - egy érett viselkedés ilyen helyzetben, de a tapasztalat az, hogy nehezen tudják ezt hideg fejjel, érzelemmentesen kezelni, különösen, ha az új fél valami miatt ellenszenves is számukra. Nem ez az egyetlen eset, amit személyesen ismerek, és a gyerek alig várta, hogy elköltözhessen otthonról, hogy ne kelljen az új személyt látnia. És ez őszintén szólvan nem is annyira felróható nekik: egy gyereknek/fiatalnak nem feltétlenül könnyen emészthető látvány például, hogy egy számára idegen férfi ölelgeti/csókolgatja az anyját...
Ismétlem, nem ítélkezek senki fölött, a példát csak azért hoztam, hogy sajnálatos, amikor ilyesmi miatt sérül a harmonikus családi kapcsolat, és gyerekfejjel kell valakinek ilyen lelki sérüléseket elszenvednie.
válasza:Ok.De ez fordítva is van. Amíg a gyerek megtalálja azt, akivel 70 évesen is együtt akar lenni, addig hazavisz egy csomó olyat, akiről előbb-utóbb kiderül, hogy nem. Anya-apa meg mosolyogva tűri, akkor is, amikor már a 2.találkozásnál tudja, hogy az illető meg fogja bántani a kis hercegnőjét. Anyunak se jobb kerülgetni egy idegent a saját házában. Mégis tűri, mert tiszteletben tartja a gyereke (akár ideiglenes) választását. Ez egy gyerektől is elvárható. Mindenki hozhat rossz döntést. Az, hogy az anya rossz döntése a gyerek apja, vagy a gyerek apjának a gyerek anyja, az nem jelenti azt, hogy jogos az életre szóló büntetés. Minden embernek joga van boldogan élni, akkor is, ha történetesen szülő.
Egy rossz házasságban meg jóval több trauma éri a gyereket, mint egy jó nevelőapával/anyával.
#36
39: Ne haragudj, de te miről beszélsz? Kevered a szezont a fazonnal, a gyereknek nem él ott életvitelszerűen a párja, másrészt a szülők felnőttek. Ezzel ellenben egy kislány kiszolgáltatott és a személyiségérésébe bele tud szólni egy ilyen radikális változás, hogy egy idegen férfival kell együttélnie.
Ha nincs konkrét veszélyben a család, akkor nem éri a gyereket több trauma. Borzasztó, hogy egyesek úgy gondolják, hogy mindent lehet, a gyerek majd megszokja...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!