Van itt olyan, akinek válságban a házassága?

Köszönöm mindenkinek! Sokrètű a problèma, nem egyszerű ez... Nincs bántalmazás, megcsalás sem, inkább lelki bántalmazások vannak, szavak által, ami nekem ugyanúgy fáj. Nem az anyagiakon van a hangsúly, mert csomò fèlretett pènzünk van, èn is jòl kerestem, közösen megegyeztünk, hogy nem adjuk bölcsibe a gyereket, hanem velem lesz 3 èvig, ebben egyetèrtettünk. Kölcsönünk sincs, ha èvekig munkanèlküliek lennènk sem lennènk gondban, tehát anyagi biztonságban vagyunk! A fèrjem ingázik külföldre, hajnali 4 kor már ránkzárja az ajtòt, 6- után èrkezik. Mondtam neki, hogy ez soká úgy sem mehet, rámegy fizikailag, mentálisan, de szereti csinálni, azt kèrte tőlem ne kènyszerìtsem a váltásba, majd ha ő belefárad, vált, legyen az ő döntèse. Okè, csak látom, hogy csúszunk a lejtőn, dührohamai vannak, magas vèrnyomása, hangulatingadotásai, ahogy már nekem is. Ezt èvek òta hallgatom, hogy majd vált, s miòta gyerek van egyre nő a feszkò, mert semmire sincs idő szinte. A kisfiunk este fèl 9 körül alszik be, fèrjem sem lehet fel túl soká, mert vezet minden nap közel 3 òrát, nagy a felelőssège, de èn sosem kèrtem, hogy csinálja, mert nem egèszsèges ez senkinek. Kb 3 òrába akar belesűrìteni mindent, aztán ha nem gèpezhet, animèzhet meg tiszta ideg. Azt pròbálom neki megmagyarázni, ha váltana, más lenne, max 5 re itthon volna vagy mwg hamarabb vagy esetleg műszakolna ès kiegyensúlyozotabb lenne a családi èletünk. Szerintem ez a problèma forrása, szerinte meg èn, mert èn bxogatom, pedig foglalkozik a gyerekkel is, elpakolja a konyhát (igen, de ezèrt ő kitüntetèst vár). Ez is sokrètű ügy, kisfiunk súlyos allergiás, harcoltam vele, hogy komolyan vegye vègre, sokat aggòdom èrte, ha beteg, hajlamos befulladni, 1,5 èvig rosszul aludtunk, mai napig alvászavarom van ès a feszkò csak nő ès nő az apròságokon is fennakadunk már. Tegnap ő is megmondta, hogy el van távolodva, de szeretne "hazatalálni" újra, mert szeret ès ő nem az a tìpus, aki eldobja, feladja, hanem meg aakrja javìtani, de minden mondatomon robban, mindent támadásnak vesz, ezt tudja ő is. Ha nem halkan beszèlek, már azt mondja ordìtok, pedig nem, csak max egy kicsit erèlyesebben szòlok. Termèszetesen bennem is van hiba, tudom jòl, de dreholok èn is napi szinten, sokszor fáradtabb vagyok itthon, mint egy 24-es műszak után (eü-s vagyok), de imádom a kisfiunk, szeretek vele lenni is, nem ezt èrdemli ès szenvedünk jelenleg csak

Ès igen, pontosan ezt èrzem, hogy a kommunikáciò sem megy már. Règen nem volt ez, nyilván boldogok voltunk ès mindent megbeszèltünk. Mindketten változtunk, èn komolyabb lettem, merevebb, aggòdòsabb, miòta anya vagyok, ő meg amilyen megèrtő, romantikus fèrfi volt úgy lett egy morgòs, antiszoc ember, akit már minden idegesìt. Javasoltam neki, hogy ìrjuk be a naptárba a terveket, èn mikor sportoljak, ő mikor ènidőzzön, valami megoldás legyen. Hiába küldenèm el sörözni bárkivel, nincsenek igazán barátai max 1-2 ember akit megtűr, s kedvel a munkahelyèn, èn szervezek prpgramokat, hogy azèrt ne csak itthon nèzzük a plafont, beszervezem a saját baráti körömbe, mert ha tehetnè egèsz bap csak a gèp előtt volna, a játèkokba menekül. Okè, ezis egy hobbi, de azèrt a lòfsznak is van vège. Mondom mindig azt is, ha a szüleinek szülinapja van, èn intèzek minden ilyesmit, Valentin napkor lepasszoltam a gyereket, vártam vacsival, gyertyákkal, forrò fürdővel stb. Annyira igyekszem minden terhet levenni a váláròl, nagyon minimális háztartást csinál, mègis úgy hangoztatja, hogy az akkora nagy dolog, hogy fú. Nèha a tornát is a kicsi alvásában csinálom, hogy már este együtt játszhassunk, ne sòzzam rá a gyereket. Ő akar tönkremenni, èn akkor is szeretnèm, ha fele ennyit keresne, hamarosan a kicsi ovis lesz, pár hònap, nem kène ìgy lennie, de olyan makacs, komplexusa van, hogy a fèrfinek kell megadni mindent, mikor többet kerestem is rosszul èrezte magát, de nekem egy nyugis èlet kène, nem èrdekel a pènz már. Minek házasodtunk össze? Na minek :) Mert szerettük egymást ès mèg nem voltunk ilyen hülye termèszetűek, mint most....