A férjemmel teljesen más az életritmusunk, tényleg nem lehet változtatni ezen?

igazából a porszívózáson kívül bármit meg tudsz csinálni

azt majd ö csinálja ha felkelt

"Csak én nem tudok 10nel tovább fenn maradni, mindig is így volt. És ez a normális szerintem is."

Persze, mert neked a sajátod a normális. Nekem meg az enyém. A férjednek a férjedé. Nem nálad van az igazság csak azért, mert te ehhez szoktál hozzá.

"Egészségügyi okokat ha nézünk sem egészséges éjjel 1-2 óráig fennt lenni."

Annak, aki nem erre van beállva, annak valóban nem, mert megterheli a szervezetet. Nekem a korán kelés terheli meg, hétköznap fél 7-kor kelek, mint írtam, mások ekkorra már a boltban állnak a pénztárnál, én meg egész délelőtt használhatatlan vagyok tőle.

"Hiába alszik utána 8-9 órát, nem kipihent sokszor."

Van egy olyan érzésem, hogy ezt leginkább csak te gondolod, mert jobban feltűnik az ébredés utáni álmosság, az ébredezés, ha te már órák óta pörögsz.

Nekünk dettó, és?

Nyilván hétközben felébred időben a meló miatt, hétvégén meg egyébként sem zajongok.

Nekem pl teljesen bejön, hogy van 2-3 "szabad" órám reggelente, amikor írhatok (könyvön dolgozom), mert csend van.

Az meg, hogy nem együtt alsznik el - hátaztán?

Egészségügyi okokat ha nézünk sem egészséges éjjel 1-2 óráig fennt lenni - ez mondjuk nettó bromság, de semmi baj :D, csak a sok agyatlan "pacsirta" - hiteti el mindenkivel, mert ő már 7-kor pörög.

Írom ezt úgy, hogy 8-kor felébredek.

Teljesen komolyan mondom, hogy létezik (akàr tetszik neked, akár nem) olyan ember, aki nem életképes korán reggel. Én pl. Pont ilyen vagyok. Mindegy mennyit alszom, ha korán kell kelljen szabályszerűen rosszul vagyok. Nem bírom. Éjszaka tovább vagyok fent, nem feltétlenül éjjel 2-ig. De olyan 11 felé ha lefekszem és kelhetek 8-9 körül az a mennyország.

Sajnos nem kelhetek hétköznap ilyenkor, 5-6 körül kell. Így hamarabb szoktam lefeküdni is. Ettől függetlenül nekem ez szenvedés mindenképp. Az agyam nem is indul el rendesen olyan korán. Ez van, vannak ilyen emberek, meg vannak olyan emberek. Ha ráerőszakolod valakire a te életedet, attól még nem lesz működőképes.

Valami aranyközépút kell. Mindketten változtassatok valamin.

Férjemmel mi is ilyenek vagyunk és ezt azzal tetézzük, hogy egyszobás lakásban élünk fél éve.

Ő nagyon nyugodt természet, úgyhogy nálunk az lett a megoldás, hogy nem kell csendben lennem. Főzök teát, kávét, múltkor hajat szárítottam. Ő alkalmazkodik. Mondjuk porszívózni nem kezdek el, de amit kell, azt megcsinálom.

Egyébként nektek nincs szobaajtó, hgy "csendben kell ülnöd", vagy a férjed minden szirszarra felébred?

Mert nálunk én kávét főzök, reggelit sütök, de ő is este mozgolódik (2-3 felé jön aludni), vizet csinál, eszik, ha éhes, stb., mégis simán elszunk, mint a bunda.

Aki meg midnen zajra felkel, az így járt. Nem elég fáradt, hogy normálisan aludjon.