Miért hagynák magukat megalázni a nők? Verik őket, elveszik a fizetésüket, lelki terrorban élnek. A gyerekek miatt nem hagyják el a férjüket - legtöbben ezt írják. Ennyire áldozat típusosak vagy csak szimplán szerencsétlenek?

Szerintem ez nem csak a nőket érintő probléma. Nagyon sok helyen a férfinak sincs szava csak leadhatja a fizetését és kuss. Vagy az asszony nekimegy.A környezetemben van jó pár példa, és a családban is.

Szerintem ez emberfüggő, és nem csak a gyerek az ok, hanem az hogy hülyék. Mindig bedőlnek a szép szónak a virágnak. Én igazán nem tudom őket sajnálni, mert mindenki a saját sorsa kovácsa.Sem az elnyomott férfiakat sem az elnyomott nőket. Legtöbb esetben van kiút csak nem tesznek semmit.

Nagyon sok nő van aki nem tud lépni-főleg ha gyerek van. Én is tanácstalan vagyok és még ide anonim se igen merek írni, mert férjem olyan szinten nyomoz utánnam :(

Már csak a lakásban élek, mert megmondta a családom és a barátaim is ellenem fordítja-ez sikerült is neki :( sőt a gyerekeim is. durván zsarol...

Már gondoltam arra valahonnét netkávézóból vagy könyvtárból kéne írnom vagy itt valakinek ha ptivátba megírnám és megosztaná-hátha kapnék hasznos tanácsot. Nem tudom mi a helyes döntés.. Válni nem akar nyitott kapcsolatot nem akar-én benne lennék hogy ok éljünk eggyütt a gyerekek miatt de nincs testiség (ebbe sem törődik bele).Fél éve nem volt szex. Persze így sem lehet élni mert mindenért beszólogat a gyerekek előtt-és én is hisz nincs tisztelet(nekem meg nem jó hogy rabszolgábak tart mossak vasaljak rá).

Sziasztok!

Az új törvény július 1-től szabályozza szigorúbban a kapcsolaton/házasságon belüli erőszakot. De kérdés, hogy ha addig valakit bántalmaznak (mondjuk június végén), de csak júliusban jelenti fel az illetőt, akkor a törvény mit mond, az visszamenőleg is érvényes-e? Akkor is a szigorúbb büntetés adható már?

Nagyon sok igazságot írtatok. Ez így igaz, hogy ezek a férfiak szisztematikusan megtörik a nő büszkeségét, női mivoltában megalázzák, lelkileg gyötrik.

Később aztán jönnek a pofonok, a kiszámított ütések, hogy olyan sérüléseket okozzanak, amivel dolgozni azért még lehet.

Amiket írtatok, azokon én mind keresztülmentem.

Hogy miért maradtam mégis? Utólag végiggondolva, mert buta voltam. Gyenge voltam, féltem az újtól, nehezen tudtam változtatni.

De amikor már nem volt elég, hogy engem porig alázott, lelkileg és testileg is összetört, a dühét a gyerekeken akarta kitölteni. ezt pedig nem engedtem.

Ekkor lelökött a földre, rátérdelt a két kezemre, elkezdett fojtogatni.

Később nagy nehezen elengedett, ekkor felkeltem, és el akartam futni, hogy szólok az anyjának, aki a szomszédban lakott.

Bezárta az ajtót, elkapta a hajamat, letérdeltetett a földre, elővette a kenyérvágó kést, hogy most elvágja a nyakam.

Ilyen helyzetekből kellett nekem kikönyörögnöm magam, hogy térjen észre, mit akar, tegye már le azt a kést.

Ez volt az a pont, amikor végül is lépnem kellett.

Hányszor és hányszor aludtam kint a kukoricásban, vagy a padláson.

Mindegy, hogy nyár, vagy tél volt, fel voltam-e öltözve, vagy éppen hálóingben voltam. Kívül találtam magam.

Volt olyan, amikor az éjszaka közepén felborította az ágyamat, és kizavart, mert nem tettem a kedvére, és úgy aludtam el.

Ezek a férfiak gyerekkorukban nem kaptak szeretetet, ütötték-verték őket. az ilyen gyerekek felnőtt korukra vagy agresszívek lesznek, vagy nyuszik.

Velünk, bántalmazott nőkkel az a baj, hogy szégyelljük, hogy megvert minket a férjünk. Ha ebben a közegben él az ember, azt gondolja, más élet nincs is. Csak a munka, a robot, a férj kiszolgálása, mert ha nem, akkor jön a verés, amit megérdemlünk ugye, mert nem főztük meg időben az ételt, vagy nem takarítottuk ki a szobát, mire a nagyságos úr hazajön.

Igen, az is igaz, hogy megfenyegetnek bennünket, ha lépni merünk, elvisszük a gyerekeket, akkor ez és ez történik velünk.

Mi mehetünk, amerre látunk, de a gyerekek maradnak. Csak hát, úgyis tudják, hogy az anya a gyereke nélkül nem megy sehová, így meg van kötve a kezünk.

Elhisszük azt is, hogy képes utánunk jönni, és bántalmazni, vagy megölni.

Amilyen fajta halálnemeket ez kieszelt a számomra, ha el merem vinni a gyerekeket, azt nem kívánom senkinek.

És mégis elvittem mindkettőt. :) Bekerültem a kórházba, férjem fel lett jelentve a kórházon keresztül, rendőrség, bíróság, távoltartás.

Csak a bíróságon találkoztunk, a válóperes tárgyaláson.

Gyerekeim már elmúltak 12 évesek, ezért kértem a láthatási jog törlését.

Néha próbálkozott a gyerekeknél, menjenek el hozzá, fiam egyszer elment, disznóölésre, az öreganyja nekitámadt, hogy azért jött, hogy az apjától pénzt csikarjon ki.

Az apja pedig holtrészegen jött haza.

Fiam másnap átment az anyósomhoz, hazatelefonált, menjünk érte.

Ez volt az utolsó eset, hogy látta az apját.

Kész, elásta magát egy életre a gyerekek előtt.

Azóta egyedül neveltem őket, lányom lediplomázott, fiam pedig most fog államvizsgázni.

Hogy miért hagyjuk megalázni magunkat? szerintem mi nem is tudjuk, hogy ez megalázás. Mint ahogy írták, úgy gondoljuk, hogy valóban megérdemeljük.

Amikor már hazajöttem a szülői házhoz, akkor szembesültem azzal, hogy ami velem történt, azt úgy hívják, hogy családon belüli erőszak.

Nővérem áthívott magukhoz, leültetett a TV elé, és mondta, hogy hallgasd és nézd.

Mintha az én életem elevenedett volna meg a szegény bántalmazott anyák elbeszéléséből.