Félek nem szeretem már a feleségem. Huzzuk, de mar nem az igazi. Meg lehet oldani?

Sok mindent nem értek:

Ki volt az a "kedves" ismerősöd, akivel chatelt ?

Mi volt az ismerős célja azzal, hogy elmondta neked? Szét akart ugrasztani benneteket?

Biztos lehetett az ismerős abban, hogy a fejedbe beültetett hangya zizegni fog, amíg tönkre nem megy a kapcsolatotok?

Figyeld meg, hogyan jellemezted a házasságodat:"16 eves kapcsolat, jo anyagi korulmenyek, o haztartasbeli, 2 szuper gyerek " A kapcsolatnak a jelzője csak az évek száma, a " háztartásbeli"-nek semmiféle jelzője nincs, csak az anyagi körülmények, és a szuper gyerekek maradtak fontosak.

A leírásból az derült ki, hogy a feleséged nem csalt meg. Csak éppen nem s.x-videót nézett az izgalmakhoz, hanem kiírta magából azt, ami neki hiányzott.

"A hazas eletunk addig miatta volt csapnivalo" A jó házasélethez két ember kell. És úgy látszik eddig egyikőtöknek sem volt jó.

Úgy látom, téged a világon senki nem árult el. Még most sem érted a feleséged segélykiáltását? Tegyél már valamit a dögunalom ellen!

Valóban igaz, ha most elválsz, akkor addig izgalmas lesz az életed, amíg az új párodat megtalálod. És utána, amikor már megnyerted, ott is jön majd a dögunalom?

Te mennyire vagy értékes, és pozitív értelemben különleges?

Egyébként a feleségednek javasolnám, hogy írjon könyvet a fantáziálásairól, te meg olvasd, hátha újra érdekesek lesztek egymásnak.

Én nőként mondom azt, hogy ha 1 év alatt nem tudtál neki megbocsátani, akkor kár tovább erőltetni. És igen, a gyerekeknek is jobb egy válás, mint azt látni, hogy anya és apa nem szeretik egymást. Ez utóbbitól jobban sérül az értékrendjük. Kell, hogy lássák, a szüleik boldog párkapcsolatban élnek. Ha nem egymással, akkor mással.

Nem hiszem, hogy szükséges volna egy második esélyt adni. Már csak azért sem, mert úgysem vagy képes már úgy nézni rá. A szemedben ő már egy a sok hűtlen r.banc közül, és ez már nem fog változni. Szóval lépj, amíg még van esélyed más mellett megtalálni a boldogságot! Ne öregedj és savanyodj meg egy ilyen házasságban.

A kérdésre a válasz személyiségfüggő. Van aki képes úgy elfelejteni az ilyet, képes úgy feldolgozni és lezárni magában, hogy újra elindulhat a régi kapcsolat teljes gőzzel és boldogsággal. Van aki erre nem képes. Ha látszólag meg is bocsájt (az együtt töltött idő, a család szentsége miatt akár), sosem felejti el és nem is tudja feldolgozni, lezárni ezt magában. Ez utóbbi esetben már semmi nem lesz olyan mint régen. Ideig-óráig meg lehet győzni magunkat arról, hogy minden oké vagy hogy menni fog ez, a külvilág felé lehet mutatni a tökéletes családot, de legbelül ilyenkor tudja az ember, hogy ez még csak árnyéka se annak ami volt korábban.

Az írásod alapján te az utóbbi vagy. Volt egy nagy szerelem, elértetek közösen olyat, amit sok embernek egész élete alatt nem sikerül és te inkább ehhez az illúzióhoz ragaszkodsz és nem a feleségedhez. Magad is írod, hogy már nem vagy belé szerelmes, és már nem tartod olyan különlegesnek akiért szeretnéd ezt csinálni. Magadban már rég meg van a válaszod, csak még gyötrődsz, nem akarsz engedni az ösztönödnek, meg akarsz felelni az elvárásoknak.

Az tanácsolom csak magadnak akarj megfelelni. Hallgass a szívedre, az ösztöneidre. Várhat még rád is meg a feleségedre is nagy-nagy boldogság, ha meritek azt tenni amit igazán akartok és nem azt amit elvárnak tőletek.

Lábjegyzetként írom, hogy korábbi kapcsolatomban ilyesmi történt 8 év után. Mi is azt mondtuk, hogy na gyerünk, gyúrjuk újra az életünket, mi nem lehetünk azok akikkel az ilyesmi megtörténik vagy akiket az ilyesmi szétválaszt. Nekiláttunk, megpróbáltuk, de semmi-semmi nem volt olyan mint rég. Közénk léptek, beférkőzött a harmadik a kapcsolatunkba (lényegtelen hogy tesi szinten vagy csak lelki szinten), de érződött, hogy megreccsent az az idill, az a biztonságos harmónia ami előtte volt. Húztuk mint a rétest, de minek? Óriási hiba volt, elvesztegetett idő. A vége úgyis a szakítás lett. Akkor már a 10. évnél jártunk. Kidobott idő volt...

12 -az a levél giccsesszar. Ez maga kiábrándító, nem az, hogy illuzórikus világba ringatta magát.

"-abszolut szuk porazon tart, ellenorzi a telefonomat, "

Aki betegese féltékeny, az a csaló:nem bízik a másikban (mert ő maga csal) Neki kéne rendbe jönni, önmagát megtisztítani a ferde illúzióktól.

"-nem megy az ágy reszemrol, "

-a disznaja. Letúr? Lerántja a takarót?

Szerintem KÜLÖN ágyban kéne aludni - akkor az unalom szörnyetege nem támad olyan erővel a házasságokra: Néha összebújni: az élmény akkor. Ritkán, de minőségben tisztán és fényesen találkozni..

Ha nagyon szereted a krémest, de minden nap 5x azt kapod- megundorodsz tőle. Sose értettem a menetrendszerű kapcsolatokat: heti 3x szex.stb- Az olyan is - ürítés, szükséglet.

"-en ugy tartom a 3 lepes tavolsagot. Nem akarok/tudok nyilni... "

Külön ágy. Ha van, külön szoba. Csillapodjatok le, figyeljetek az élet más területeire: néha egy színház, egy jó könyv, egy kiállítás?

Andizsuzsinak teljes mértékben igaza van.

Mi az, hogy férfi létedre? Rossz duma. Egy nő is ugyanúgy megkívánhat mást, hiszen egyenrangúak vagytok, elfelejted?....

Kamu az egész kérdésed, és ezen buktál meg:

*A hazas eletunk addig miatta volt csapnivalo. Most meg miattam az.

Ennyi év házasságban ott ahol egy nőnek nem kellettél, annak sosem jön meg hozzád a kedve.

Beleolvastam és ismét kamu-kamu hátán:DDD

Kit akarsz ezzel a kérdéskével kimozdítani a poziciójából?:DD

Szerintem felesleges, mert csak te vesztesz:D