Van-e értelme két embernek örökre hűséget fogadnia?

Nem állnék jövő héten az oltár elé, ha legalább a vágy, a komoly szándék nem lenne meg mindkettőnkben aziránt, amit a fogadalomtételünkben ígérünk egymásnak :)

A társadat pedig nem azért szereted, nem azért vigyázol rá, nem azért vagy hű hozzá, mert értelme van, hanem mert így jó neked, így jó neki, ez a közös akaratotok, és boldogok vagytok együtt.

Ha kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban, jobb várni a házasságkötéssel, én legalábbis nem tudnék nem tiszta szívvel házasságot kötni a szerelmemmel.

Van, ha be is tartják. Aki pedig megfogadta, az tartsa is be! Aki pedig tudja, hogy nem tudja betartani, az ne fogadja meg, hanem:

Lehetne olyan verzió is, hogy mindenki maga írja le, hogy mit és meddig vállal. Ha ez megfelel a másiknak is, akkor amen, ha nem, akkor keresnek mást maguknak.

Szerintem van. Más kérdés, hogy sokan fogadják meg akiknek nem kéne...

Ez most egy kicsit olyan, mint hogy van-e értelme elkezdeni a villamosmérnöki képzést a bme-n, ha a felvettek kétharmada sosem lesz mérnök. Persze, hogy van értelme, csak nem mindenkinek. Egyszerűen fel kéne ismerni, hogy mi való nekünk, és azt is, hogy ha akarunk valamit, akkor azért meg kell dolgozni, legyen az házasság, vagy akármi más. Csak azért mert a statisztikák ellened vannak még nem kell eldobni valami jónak a lehetőségét, ha szerinted te megfelelő lennél az adott élethelyzetben.

6: Igen, de az ember nem tartozik közéjük. ez nem elhatározás kérdése, hanem etológiailag determinált.

azzal függ össze, hogy ha egy kölyök elveszti az anyját, hajlandó-e életben maradni és másik nevelőt elfogadni. Amelyik igen, az a párja elvesztése után ill. a párválasztásban sem viselkedik másként, nem adottsága a kizárólagosság.

Tény?

Akkor kedves kérdező mutasd már fel a bizonyítékod arra vonatkozóan, hogy még soha egyetlen pár sem élt hűségben/boldogságban együtt, életük végéig :)

Köszi előre is! Jó, hogy ilyen tájékozott, okos, határozott emberek megosztják velünk az "igazságot".

6: "egyébként kedves kérdező több olyan állatfaj van akik egész életre választanak társat maguknak :)"

Hát társat lehet, de a tudósok egy madárfajt megvizsgáltak, nem tudom melyiket, de állítólag arról voltak híresek, hogy azok is életre szólóan választanak párt. A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a sok esetben a kis fiókáknak nem anyuci életre szólóan választott párja az édes apukája, hanem anyuka egy jobb hímet választott a szaporodáshoz. Társa az valóban életre szólt, aki vihette a kis kukackákat a mástól származó fiókáknak. Úgyhogy állatvilággal példálózni ebben az esetben sem szerencsés (a másik téma a homoszexualitás, azon a téren is vannak cifra dolgok az állatkák között)

Hűtlenség régen is volt, csak akkor a nők nem tudtak nagyon ellene tenni ha apuka elment a kuplerájba, ugyanis a válás nem volt elfogadott, na meg nem is volt állása, hogy utána mint egyedülálló anya megéljen.

Na meg soha ennyi időt nem kellett együtt leélni. Régen a nő meghalhatott a szülésben, a férfi is a háborúban, bármelyikük valami olyan fertőzésben, amiből ma egy hét alatt röhögve gyógyulunk egy kis antibiotikummal, most ha huszon-harminc évesen házasodunk és élünk 60-80 évig, az is több évtized. Ennyi időt még soha nem kellett a pároknak együtt lenni. Úgy aztán nem volt nehéz hűségesnek lenni (ha egyáltalán azok voltak, de inkább nem), ha a mondjuk 20 évesen megházasodott a férfi, 25 évesen esetleg özvegy lett mert a felesége belehalt a második szülésébe és utána meg egy özvegyasszonnyal élt, akinek meg a férje halt meg...

Úgyhogy az örök hűség és boldogság szerintem csak nagyon nagyon keveseknek adatik meg most és korábban is. Persze jó úgy élni, és én sem szívesen osztozkodom a páromon.