Mit csináljak? A párom képtelen belátni, hogy az anyja csak élősködik rajta.

Mindig akkor bukkan fel, amikor éppen, teljesen véletlenül pénzre van szüksége. Ha nem adunk, jön a sírás, hogy éhen fog halni, megy a híd alá lakni stb. A párom persze megsajnálja és mindig ad neki. Elegem van abból, hogy nem jutunk egyről a kettőre, mert minden pénzünk, amit az adott hónapban nem élünk föl, átvándorol az anyjához. Már próbáltam a párommal beszélni erről, nem is egyszer, de akkor mindig oda lyukadunk ki, hogy szegény anyukája, milyen magányos az utóbbi 3 évben, mióta meghalt a "férje" (több mint 20 éve elváltak) és a páromnak sincs senki más a családjából akivel tartaná a kapcsolatot.

Néha úgy érzem, hogy így már nincs is jövője a kapcsolatunknak, de az utolsó szalmaszálba is bele fogok kapaszkodni, hogy megmentsem. Azt viszont nem tudom megérteni, hogy egy felnőtt, családos férfi miért nem képes fontossági sorrendet felállítani az életében.