Ti megengednétek a férjeteknek, hogy "félrelépjen" egy ilyen helyzetben?

Ha nő lennék, nem engedném meg. Férfiként felháborodnék hogy mondhat ilyet hogy csaljam meg. Meg is ingana a bizalmam, mert mást gondoltam a kapcsolatunkról eddig.

(amúgy rengeteg más megoldás van, csak fantázia kérdése. Azt ne mond hogy teniszkönyököd is van:) )

Hát ha annyira nyomorék lennék, hogy se a kezem, se a fejem nem tudom mozdítani, akkor nagyon remélem, hogy valaki kegyelemből megöl. Ilyen esetben nem kényszeríteném, hogy mellettem maradjon csak mert úgy lenne szép meg jó meg etikus. Mellettem csak ne szenvedjen, mi lenne benne a köszönet?

Amennyiben valamilyen módon képes vagyok kielégíteni, nem igazán kell házon kívül örömöt keresnie. Azért a lehetőségek tárháza elég széles a vaginális szexen kívül... Persze ha ezen kívül megcsal, akkor azzal a lendülettel mehet is Isten hírével ahova akar.

Miféle probléma, ha szabad kérdeznem?

Egyébként nem, hiszen távkapcsolatban sem engedné az ember. A szex nem akkora szükséglet, hogy ne lehetne normálisan élni nélküle, kielégülni meg egyedül is lehet.

Nem tudok elképzeli olyan egészségügyi problémát, hogy még a csók is tilos :S

Ha hónapokról van szó, akkor nem engedném, sőt felháborodnék, hogy abban a pár hónapban ez egyáltalán felmerülne kérdésként.

Ha évekről van szó, akkor viszont megérteném, hogy szüksége van szexuális együttlétre. Viszont azt nem tudom, hogy hogyan tudnánk kezelni a helyzetet. Mert biztosan bennem lenne, hogy lehet, hogy nem csak szexuális vonzalom alakul ki valakivel, hanem több is.