Kötnél úgy házasságot, hogy előtte nem éltél együtt a menyasszonyoddal/vőlegényeddel? Mennyire igaz a 'lakva ismerszik meg az ember' mondás?

Biztos lehet találni eseteket, akiknél jól sikerült együtt élés nélkül. De ezek szerintem csak kivételek.

Én abszolút hiszek ebben a mondásban. Teljesen más oldaláról ismersz meg valakit, ha együtt élsz vele.

Az én korosztályom, (40 esek) ,még megházasodtak ,mielőtt összeköltöztek.De szex, és néha együttalvás volt azért, és együtt is "jártunk" előtte, meg eljegyzés, "jegyesség" is volt.Ritka volt,aki csak "úgy" együttélt...

Tény, hogy sok házasság válással végződött.

De ha azt vesszük, akkor az manapság az összeköltözött pároknak, "élettársakna",viszont épp emiatt nem volna szabad szétmenniük, mivel ők már "kipróbálták" egymást előtte, nem?

Szóval,nem biztos, hogy az a feltéle egy jó kapcsolatnak, hogy együttélek ezzel is ,azzal is...ha tetszik, elköltözök minden következmény nélkül.

Arra sincs garancia, hogy akik évekig együttéltek, kipróbálták egymást, és utána házasodtak , már örökké együtt is fognak maradni...van rá példa, hogy pont a házasságkötés után nem sokkal válnak pont el...

Persze, igaz a mondás, amit idéztél,az tény.

Mondom ezt úgy, hogy 27 éves házasságban élek....:)

Egyszerűen, régebben más volt az erkölcs, az elfogadott norma, az elvárások...

Mi nem fogunk összeköltözni a barátommal házasság előtt, mert nálunk a család a házassággal, az elköteleződéssel kezdődik.

Ez a "lakva ismerszik meg" egyáltalán nem igaz, csak most lett divat mondogatni. Nem csak az összeköltözéstől függ, hanem azon, hogy mennyit kommunikál egymással a pár és mennyire tudnak együttműködni. A házasságot nem lehet amúgy sem lemodellezni, vagy kipróbálni, hogy milyen lenne. Idővel olyan váratlan problémák jönnek, amikre úgysem lehet pár év alatt felkészülni.

A másik meg az, hogy ha két ember tényleg szereti és megbecsüli egymást, és nem csak egy buta fellángolásról van szó, akkor azok az "újdonságok", melyekkel az együtt éléskor találkozhatunk, ugyanúgy megoldhatók házasságban, mert tudnak alkalmazkodni. Ha ezek viszont nincsenek meg, akkor azon az összeköltözés sem fog javítani..

Egyébként a környezetemben több olyan házaspár van, akik nem éltek együtt, szóval nálunk nem furcsa ez a dolog.

Soha nem kötnék.

A mondás igaz . Ebben nem hinni kell,ez a józan paraszti ész.

Azon meg röhögök,hogy olyan okoskodik a témában aki saccra 17-20 éves,sosem élt együtt senkivel,nem volt házas,és talán nem is szexelt .

Előbb utóbb majd rájön ő is,hogy az élet nem mindig olyan,ahogy a könyvek,vagy az internet írja.

18 éves koromig egy szobában éltem a (fiú) testvéremmel, aztán meg évekig koleszos voltam, ezen kívül mindig is csendes, másokhoz (sajnos túlzottan) alkalmazkodni tudó típus voltam.

Ennek ellenére (vagy pont ezért) soha nem házasodtam volna együttélés nélkül, de még csak eljegyzésbe sem mentem volna bele. Igenis kellenek a szürke, dolgos, együtt élős hétköznapok ahhoz, hogy igazán megismerd a másikat, és el tudd dönteni, hogy teljes felelősséggel tudsz-e egy olyan komoly ígéretet (esküt) tenni, mint a házasság.

én nem tenném

de ismerek olyan aki így csinálta, vallás, de ott pl szex sem volt.

nőnek "csitt" a neve, pasi meg szívta a frigid kis asszonkával :) szánalom az egész