Gyerek szempontjából szerintetek mi a legjobb? Ha a szülők házasok vagy az is ideális, hogy csak együtt élnek?

Gyerek szempontjából tökmindegy hogy aláírtak-e a szülők az anyakönyvvezető előtt vagy sem, a lényeg a szeretetteljes légkör.

Amúgy én azt látom, hogy sok pár nem csak a gyerek miatt házasodik, hanem ha eldöntötték, hogy összeházasodnak, akkor próbálkoznak a gyerekkel is.Ez tök reális hozzáállás, tekintve, hogy sokaknál ez az időszak a 30-as éveik vége felé jön el, amikor már amúgy is nehezebb a teherbeesés.

Mi már javában együtt éltünk, mikor jött a baba. A mindketten nagyon örültünk neki, de a férjem akkor megkérdezte, hogy tartsunk-e egy lagzik:)

Én pedig nemet mondtam, mert nem akartam, hogy mindenkiben az maradjon meg, hogy a gyerek miatt vett el.

A gyerek életére szerintem abszolút nincs hatással az, hogy a szüleinek papírjuk van arról, hogy házasok, vagy egyébként papír nélkül élnek boldogan.

Visszatérve a mi családunkra, pár évvel később azért megkérte a kezemet, és elvett feleségül. Aztán jött még egy baba.

Ha a szeretetben nevelődik a gyerek, akkor minegy.

Én inkább a házasság, utána 5 + évvel gyerek párti vagyok. Nagyon úgy néz ki hogy egyáltalán nem vállalunk gyereket a férjemmel. Ha mégis lesz valami véletlen folytán, nagyon örülni fogunk neki, de ha nem lesz, az sem tragédia. Attól mi még szeretjük egymást, és egy család vagyunk. Nem vagyunk azok a görcsösen gyerekmániás típusok. Szerintem az a hozzáállás nem is tesz jót a házasságnak, kapcsolatoknak.

Én azért vagyok azon az állásponton, hogy jobb előbb házasodni, mert egyrészt irtó megalázónak tartanám ha azt kéne bizonygatni egy apasági papír aláírással, hogy az élettárs a gyerek apja... (házasságba született gyereknél nincs ilyen macera).

Másrészt pedig (tudom már nem olyan világ van mint régen, de sose lehet tudni), szóval ne pont azért bántsák, gúnyolják a suliban azt a gyereket mert a szülei nem házasok. A gyerekek gonoszak mint tudjuk....:)

Emellett persze érzelmi és más okai is vannak hogy én házasság párti vagyok, de ez nem tartozik a kérdéshez ezért nem is írom le:).

Hát a mai világban szerintem ez már teljességgel mindegy.

Mi összejöttünk a párommal,aztán jött lassan a baba.Most kettő éves.Harmonikus a kapcsolatunk,de nem vagyunk összeházasodva!

Valamikor majd össze akarunk,és tök jó,hogy a gyerekem ott lehet majd a szertartáson:-)

Akinek a szülei is házasságban éltek annak ez természetes és a követendő példa. Már a nagyszüleink, és a dédszülők is így éltek. Ez egy biztos alap, amire lehet építkezni, testi-lelki biztonságot nyújt, a gyermek számára is erős háttér.

Nekem ne bizonygassa azt senki mert önmagának is hazudik ha azt vallja, hogy büszke és boldog volt 9 hónapos terhesen házasság nélkül.

A gyámhivatalba is meghatottan vette át a méhmagzatot elismerő apasági nyilatkozatot.

Azzal vigasztalva magát, hogy majd ekkor és és ekkor saját elhatározásából romantikázva megkéri a pasija? Dehogy a saját elhatározásából teszi ezt meg, ekkor már engedve a nyüstölésnek, ígéretei betartására emlékeztetve. Ez már nem ugyanaz a házasság.

13:"Másrészt pedig (tudom már nem olyan világ van mint régen, de sose lehet tudni), szóval ne pont azért bántsák, gúnyolják a suliban azt a gyereket mert a szülei nem házasok. "

Butaság, a gyerekeim bölcsis, ovis és iskolai osztályaiban ez soha nem volt téma a gyerekek között. Főleg úgy nem, hogy a csoport nagy részének a szülei nem is házasok csak élettársak, a szüleiknek nem ez az első házassága és a tizenéves féltesó jön értük, esetleg már nevelőapukával élnek.

A gyereknek is fontos lesz hidd el. A társaival szemben nem fogja nézegetni az esküvői fotókat, sem a videót, sem a "családi" albumot ami ezzel kezdődik.

Ha iskolás lesz megfogja kérdezni , hogy mikor volt az esküvő? Miért nem volt esküvő? A nagymamáéknak van házassági évfordulójuk, nektek miért nincsen?

A gyerek nem hülye. Erre lehet a mi így is szeretünk és házasság nélkül is boldogok vagyunk dumát benyögni.

De meddig?