Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti megbocsátanátok a férjeteknek, ha lelépne majd visszajönne, mondván hogy megbánta?
gyereket terveztünk, sikerült is teherbe esnem - ikrekkel. Nagyon nehéz volt az eleje, főleg mert a szülésnél is voltak komplikációk, én sem voltam a toppon az első 2-3 hónapban.
Nem voltak még 4 hónaposak a babák, amikor a férjem kijelentette hogy ő ezt nem bírja, ő csak egy gyereket akart, nem fair hogy kettő lett (mintha én tehetnék róla...), ő elmegy. Elköltözött az anyjához.
Teljesen magamba zuhantam, anyukám és a hugom segítettek mindenben. Mire fél évesek lettek a picik, fizikailag rendbejöttem, a kicsikkel is egyre könnyebb lett, kialakult a napirendünk, már teljesen el tudom látni magunkat mindenféle segítség nélkül. Lelkileg azonban nagyon szarul vagyok.
A férjem most újra megjelent, hogy ő nem úgy gondolta, és jött volna korábban is csak nagyon szégyellte magát.
9 hónapja szültem.
Ti mit tennétek?
válasza:Öt hónapig felétek se nézett? Nem kereste a gyerekeit?
Hát felőlem ott száradhatna meg az anyjánál egyedül.
Gerinctelen alak.
Jobb az ilyen pasit kívül tudni az ajtón. Én nem tudnék nyugodt lenni mellette ezek után, mindig arra gondolnék, hogy mikor lép le vajon megint, mikor lelki támogatásra és társra lenne szükségem?
válasza:Én sem fogadnám vissza. Aki ezt megteszi egyszer, megteszi máskor is, mert tudja hogy visszajöhet. Egy darabig persze jó lesz. De csak egy darabig. Na meg én el nem hinném neki, hogy 5 hónapig nem volt senkije. :) A jó ég tudja miket nem csinált, főleg az első hetekben. Nekem nem kellene ezek után, nem tudnék rá apaként és férfiként tekinteni. Persze nem vagyunk egyformák.
Mi lett végül?
válasza:Nem fogadnám vissza semmiképpen! És ha más nehézség lesz később az életben? Bármi lehet,anyagi, szülői betegség stb? Akkor is majd elsétál?
Én a második gyerekemet várom, de még nagyon emlékszem, milyen nehéz volt az eleje a baba születésekor. Ha akkor lépett volna le a férjem, hát megőrültem volna...
válasza:Ha öt hónapig rám se nyitotta az ajtót, akkor nem.
Anukámnak mutattam a kérdést, ó annyit mondott, visszazavarta volna a bátyámat, ha ilyet művel. Ez több mint gusztustalan.
Nekem kétgerekem van, és azt tapasztaltam, hogy az első fél év a legkeményebb, mint testileg, mint lelkileg.
A kedves "apuka" pont az egyik legrizikósabb időszakban hagyott ott. Hát dögöljön meg! (bocsánat, egy kicsit könnyen beleélem magam a történetbe)
Öt hónapig magasról tojt arra, hog mi van a babákkal, mi van azzal a nővel, akit elvileg szeret. Aztán most sunnyogna vissza?
Meg hogy hiányoztak? Mibe fáj volna felemelni a telefont, rátok nyitni az ajtót, küldeni egy smst, e-mailt, bagylot, postagalambot, hőscincért, vagy bármi?!
Elmondom: gerincbe!
Na az nincs ebben a fickóban. Férfinek nem nevezném.
(oké, abbahagytam, csak kicsit felment a pumpám)
én nem bocsájtanék meg mert ha a gyerekek tinik lesznek és lázadnak majd akkor is azt mondja majd hogy nem akar kettőt?
Neked sem lehetett könnyű azt ha megint lelép az se neked se a gyerekeknek rossz lesz.bár ez a te döntésed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!