Azt érzem férjem helyett csak egy "lakótárssal" élek együtt. Éreztetek hasonlót? Mit tegyek?

9: Szerintem ismerkedéskor, egy kapcsolat elején minden egyes ember igyekszik a jobbik arcát mutatni.

Le kell ülni vele és elbeszélgetni dolgokról. Megkérdezni van-e valami ami bántja, ha a munkahelyével van baja akkor lelkesíteni kell, hogy változtasson rajta. Ha tényleg nincs baja csak figyelmetlen veled szemben azt is szóvá kell tenni, hogy neked szükséged van, hogy éreztessék veled, hogy szeret, mond meg neki, hogy jobban ki kéne vennie a részét a gyerekek nevelésében. Lehet, hogy belefáradt az apáskodásba és ezért passzívkodik, meg lehet próbálni megmutatni neki mit veszít azzal, ha nem tart veletek (ahogy előttem írták, kirándulás gyerekekkel párod nélkül), vagy lehet próbálkozni azzal, hogy próbálsz lelkes, spontán dolgokat csinálni, pl.: hazaér a munkából és megleped finom vacsival. Persze ezt úgy, hogy magadban lelkileg nem vársz tőle sokat, és ha nem úgy reagál ahogy várnád akkor nem csalódsz. Türelmesen próbálj meg változtatni, és többször beszélgetni, kikérni a véleményét, így ráveszed, hogy állást foglaljon valamiben, döntsön stb. Kérdezd meg volt-e valaha olyan hely ahová el akart menni, ha volt akkor lehet rá gyűjteni és meglepni vele...igazából sok lehetséges cselekedet van, neked kell eldöntened, hogy meddig éri meg. Az igénytelenség sokszor abból fakad, hogy tartós ideig nem engedhette meg magának, hogy az alapvető szükségletein kívül másra is pénzt és időt szánjon (pl.: öltözködési stílus, hobbik stb.), ezért ezeket elnyomta. Mertha nem vágyik rájuk akkor nem is fáj... Az is lehet persze, hogy mindig is egy "csendes unalmas" életre vágyott, mert lehet, hogy előtte viharosabb élményei voltak... de akárhogy is a vége az: meg kell beszélni.

Sajnos nekem is hasonlo a problemám! a ferjemmel ugy elunk mint egy lakotárs!!! semmi nincs köztünk:-( van egy 8 eves kislányunk de vele sem foglalkozik nagyon!!!! peddig tudja hogya kapcsolatunk rovasara mehet de öt eszt nem erdekli!!!! Nem voltoztat semmin!