Valóban nem létezik tökéletes párkapcsolat/házasság?

Kedves Kérdező!

Szerintem az lenne a normális, ahogyan ti csináljátok.

Én is így élek már jópár éve, és eleinte én is furcsálltam, hogy nincs vita, nincs alázás, nincs megbántás, nincs zsarnokoskodás.

Egyszerűen mindig megbeszéljük, ami fontos, nem jutunk el konfliktusig. És nem hiányzik, hogy őszinte legyek.

Mindketten ismerjük a másik hibáit is, nincsenek illúzióink, hibátlan ember meg amúgy sincs. Egyszerűen passzolunk egymáshoz, a legjobbat hozzuk ki egymásból. Legjobb barátai is vagyunk egymásnak, abban meg senki nem talál semmi furcsát, ha két jó barát nem veszekszik. Valamiért a párkapcsolatnál meg általánosabb a veszekedés. Talán mert a barátainkat ésszel (is) választjuk, ott nem vakít el a szerelem. De ha kifogsz egy olyan embert, akibe szerelmes is vagy és a legjobb barátod is tud lenni, akkor a kettő együtt is megy, mármint a szerelem és a konfliktusmentesség.

"abban meg senki nem talál semmi furcsát, ha két jó barát nem veszekszik"

Én igen. A párkapcsolatom harmonikusnak mondható, de igenis vannak köztünk viták, urambocsá veszekedések is. Nem jutunk el az ajtócsapkodásig, különalvásig, de ahhoz, hogy egyenrangú (!) társként tudjunk működni, bizony mindkettőnknek meg kellett húzni a magunk határait a kapcsolatban és ez konfliktusokkal járt. Éltem másmilyen kapcsolatban is, ott nagyon sokáig nem volt vita, mindent a szőnyeg alá söpörtünk, évek múlva jöttek a felszínre az addig elfojtott sérelmek. Úgyhogy jobban örülök annak, hogy a mostani kapcsolatomban az elején kijelöltük a határokat, meg tudtunk egyezni mindenben. És én például a barátaimmal is szoktam veszekedni, ha haragszom rájuk. Sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok azóta, mióta megtanultam, hogy a veszekedés nem rombolja a kapcsolatokat, sőt... az rombolja, ha nem mondjuk ki, hogy valami bajunk van a másikkal.

Nagyon hangsúlyozom: veszekedés alatt NEM azt értem, amikor mindenfélét vagdosunk egymás fejéhez, hisztizünk, ajtót csapkodunk, stb. Hanem azt, amikor jelzem a másiknak, hogy valamiért haragszom rá (és viszont), és ha haragszom, akkor bizony az a hiteles, ha ezt nem mosolyogva teszem. Egyetlen kapcsolatom sem ment tönkre ettől (sem baráti, sem párkapcsolat), egyszerűen csak megtanultuk, hogy bizonyos viselkedéseink milyen érzéseket és indulatokat váltanak ki másokból, és hogy a biztonságos kapcsolatokban néha helye van a negatív érzéseknek is. Attól biztonságos, hogy egy kis harag, vagy feszültség nem tudja tönkretenni.

Egyáltalán nem normális ha a párok ordítozva veszekednek, külön hálószobában alszanak stb.

Apróbb nézeteltérés, ha valamiben nem értenek egyet, és megbeszélik, illetve nehézségek (anyagi, egyéb) előfordulhat persze, de én ezeket például nem emlegetném egy lapon a veszekedéssel. Ilyenek szerintem mindenhol vannak, és ezektől nem lesz rossz egy házasság.

Amúgy a mi házasságunk is békés, nyugodt. Szeretjük egymást, ha nem értünk valamiben egyet, beszélgetünk róla, és megoldásra, kompromisszumra jutunk az ügyben. Soha nem volt kiabálva veszekedés, külön alvás és ilyenek. Mi megbeszéljük a dolgainkat. Nehézség persze volt, úgy mint munkanélküliség miatt pénzügyi gondok, valamint olyasmit is meg kellett emésztenünk ami miatt vannak akik eldobják a házastársukat (nem, nem megcsalás).

Ajtócsapkodás, külön alvás (veszekedés miatt) , kiabálva veszekedés, tányércsapkodás, egyáltalán nem normális. Ezek a dolgok azt jelentik, hogy nem képesek normálisan kommunikálni egymással a párok, nem képesek megbeszélni a problémákat.

12

Ez a savanyú a szőlő típusú válasz volt. Neked nem ilyen, ezért másnak se lehet normális a házassága vagy mi?

"hogy a veszekedés nem rombolja a kapcsolatokat, sőt... az rombolja, ha nem mondjuk ki, hogy valami bajunk van a másikkal. "

Ki mondta, hogy nem mondjuk ki?

De ehhez nem kell veszekedni, még csak vitázni sem.

Nálunk a kedves hangvételű "figyelj csak, nekem ez vagy az fontos lenne, meg tudjuk oldani, hogy úgy csináljuk?" már elegendő szokott lenni.

Nem, nem söprünk szőnyeg alá semmit, de eddig legalábbis mindig sikerült a fenti módon kommunikálni a vágyainkat/problémáinkat. Én kérek elnézést.