Szerintetek normális, ha egy házasságban a felek (vagy csak az egyik) kiabál?

Vita/veszekedes alatt normalis lehet,ha tul temperamentumosak az emberek.Viszont ok nelkul kiabalni csak ugy a masikkal nem hinnem,hogy normalis

NEM. aki azt mondja, hogy igen, az vagy maga is ilyen és nem is tud rola, mennyi tüskét okoz ezzel a másik félnek, vagy a szülein ezt látta és megszokta, mintha természetes lenne. nem,nem az. nem vagyunk állatok.

Van hogy agresszíven kiabál(nak) a felek, de van hogy normális. A szándék a fontos. Ha azért kiabál, mert meg akarja bántani a társát, vagy mert épp indulatos, agresszív az nem normális. Azonban lehet normális is. Ismerősön szölei poénból, jellemből vagy megszokásból csinálják, nem tudom, de vicces az a hozzáállás, hogy annak van igaza, aki hangosabban mondja. Teljesen normálisak.

A kiabálás előfordul-sajnos. Többféle oka lehet: félelem(másik féltése vagy önvédelem,segélykérés), szorongás elkendőzése, uralkodni vágyás, vélt vagy valós támadás ellentámadása vagy épp önmegerősítés - de mindenképp agresszió. Gyakorisága temperamentum és élethelyzet valamint tanult minta tapasztalat függő. Normális és mégsem az. A gyökerét - okát kell megkeresni, s ha az meggyógyul, a kiabálás is csendesülni fog. Én azonban kevésbé felismerhetőnek és nehezebben gyógyíthatónak tartom a konok hallgatást és passzív agresszivitást. Sokkal veszélyesebb, bár kevésbé tünik bántónak. De ellehetetlenítő és ugyanolyan kapcsolatromboló - ráadásul sunyi és láthatatlan, az ún. "Jóemberek" fegyvere. Egyik sem jobb,mint a másik.

A házasság két ember érdek- és dacszövetsége. Mondom: két ember. Ez pedig nem mindig működik zökkenőmentesen. Érdek-, vagy nézetbeli különbségek, mindig vannak, és előfordul, hogy kevésbé tudjuk tolerálni a másik "hülyeségeit", bármennyire szeretjük is az illetőt. Szóval az évtizedek alatt minden normális kapcsolatban befigyel néha egy-egy szóváltás. Amelyikben nem, ott valami nem kerek. Ott valamelyik félnek annyira nem fontos a másik, hogy még erre sem méltatja.