Azoknál, akik nem a testvérüket választották esküvő tanúnak, volt belőle családi felháborodás, sértődés?

#3 nagyjából mi is így voltunk egyébként...

Amikor állítottuk össze az ülésrendet, és - én naiv - gondoltam, hogy valamennyi beleszólásom lehet, hiszen mégis a menyasszony testvére vagyok, a most már férje csak annyit mondott nekünk, hogy ha nem tetszik az ülésrend, akkor nem kötelező eljönni... a végén 3-4 asztallal hátrébb kerültünk a Párommal, és ezredik rokonok, meg a férj egy jó barátja ültek a főasztalhoz közel. Minket meg benyomtak Anyám barátai mellé.

Sok hasonló, és rosszabb megnyilvánulásuk miatt szeretném, ha legalább a mi esküvőnk nem róluk szólna, és hiába a nővérem, mégis úgy gondolom, hogy a barátnőmnek méltóbb helye lesz mellettem, mint tanú.

Utolsó: örülök, hogy Nálatok ilyen békésen, jól zajlott ez az egész!

Nálunk elég szomorú a helyzet ilyen téren... Nővérem rettentő önző, még a szüleinkkel szemben is, mégis, mikor kiálltam Anyum mellett a tesómmal szemben, és jól összevesztünk, még engem szidtak le, hogy hogy beszéltem vele, és hogy minek kellett megríkatnom.

És bármikor, a szüleim füle hallatára kapunk össze, még ha ő is kezdi, engem tolnak le. Mint most vasárnap is. De már elegem lett a végére, és bár nagyon bántott, hogy pont Anyák napján alakult így, de el is jöttem otthonról, mert ezek után nem bírtam megmaradni mellettük.

Most meg tesómék hazaköltöznek, hogy tudjanak pénzt félre rakni (jelenleg az összes pénzüket albira költik), és átalakítják a lakást, hogy elférjenek. Mindezt úgy, hogy az én szobámat is elfoglalják (lebontják a falat a tesóm és az én hálószobám között), amivel amúgy nem lenne bajom, csak hogy ezt velem nem beszélték meg előre. Hanem köszönöm, hogy ott lehettem, mikor közölték velük, hogy akkor szétverik a falamat és összevonják a szobákat. Mi meg mehetünk a szomszéd szobába. (hozzáteszem, elég keveset vagyok otthon, a Pároméknál lakunk, ezért is nem zavar az, hogy megkapják a szobámat, egyedül az bosszant, hogy így kezelték ezt az egészet). És még sok más, hasonló sztori.

A szüleim meg nem értik, hogy mi ezzel a baj... Csak én vagyok a szemét, hogy szítom a vitákat, és megsértődöm.

Ezek után természetesen még kevésbé akarom, hogy a nővérem legyen a tanúm... de még pár ilyen, és azt is megmondom, hogy a férjét idézzem, hogy "nem kötelező eljönni".