Ha meg tudna egy család normálisan élni egy fizetésből, akkor szerintetek is ideális lenne, ha a férfi dolgozna, a nő pedig tudna a gyerekekkel, háztartással foglalkozni?

Nem azért tanultam, hogy otthon takarítsak, ráadásul kifejezetten szeretem a munkámat.

Szóval nem, nem maradnék otthon.

Amúgy te is otthon maradhatsz, ha jól keres a feleséged.

egy gyerekem van, nem is lesz több.

furcsán érezném magam, ha miatta tespednék itthon:D

de ahhoz, hogy szép, nyugis otthon várja haza a férjemet és az egyszem fiamat, elég lenne egy 4-6 órás munka.

az viszont igen, mert becsavarodnék itthon.

Ideális az lenne, hogy ha erre egyáltalán lehetőség van, akkor a férfi és a nő szépen leülnek, megbeszélik az elképzeléseiket és a lehetőségeiket ezzel kapcsolatban, majd hoznak egy olyan döntést, ami egyszerre megvalósítható és megfelelő mindkettejük számára.

Te így gondolkozol, mások, mint írtad is, máshogy. Nincs olyan, hogy abszolút jó vagy rossz megoldás, hiszen különbözőek vagyunk, különféle értékrendekkel. Ha te ezt meg tudod teremteni anyagilag, a párod pedig partner ebben, akkor a létező legideálisabb megoldás. Nektek.

Ez attól függ, az adott ember mennyire szeret gyerekekkel lenni, mennyire érzi azt, hogy az élete kizárólag ettől is teljes. Vagy kell bele más is. Vagy úgy gondolja, hogy mástól teljes, és a gyerek kérdés neki mellékvonal.

És ez független attól, hogy nő-e vagy férfi...

Arról nem is beszélve, milyen nyugdíja lesz így a nőnek és milyen helyzetbe kerül, ha netán válásra kerül sor?

Ja , persze, ti soha nem fogtok elválni, de azért minden második házasság válással végződik, szóval semmiképpen sem lehet elmenni ezen lehetőség mellett.

Hasonlóan élünk most.

Ennek többek között az az oka, hogy a karrierem úgy nézett ki, hogy egyedül viszem a főnököm cégét, nincs pihenőnap, nincs munkaidő vége. Kiharcolom az új területet, betanítom az új embereket. És mikor fizetésemelést merek kérni, akkor elhúzza a száját, hogy örüljek annak, ami van, kisgyerekkel tegyem össze a kezem, hogy van munkám egyáltalán. Úgyhogy itthon megbeszéltük, hogy ennyit nem ér az egész.

Azóta itthon vagyok, a család elismeri a munkám, a férjem megbecsül. Én pedig gazdálkodok, és kecskesajtot meg pucolt baromfit árulok. Jobban élünk, mint amikor örültem, ha van időm főzni heti egyszer.

Én szerettem így élni, jó érzés volt gondoskodni, törődni a szeretteimmel.

A férjem letette a cigit, kevesebb volt a stressz, hazajárt ebédelni velünk.

A kicsikkel pedig nem kellett korareggel indulni, este már újra sötétben megérkezni.

Biztos van, akinek ideális lenne, én nem bírnám sokáig. Imádom a munkámat, és önmagában a gyerek meg a háztartás nem elégítene ki szellemileg, valamint vágynék a normális felnőtt társaságra és az anyagi függetlenségre is.

Szerintem az tök jó, ha valaki annyit keres, hogy egyedül is el tudna tartani egy egész családot, de azt látni kell, hogy nem mindenki a pénzért megy vissza dolgozni gyerek után, hanem bizony vannak, akik egyszerűen szeretik a munkájukat. A pénz meg egy plusz. És igen, a válás, mint lehetséges dolog sem elhanyagolható, egyik félnek sem jó ilyen kiszolgáltatottságban élni.