Erkölcsi dilemma: ha egy pasinak menyasszonya van, akkor nőként nekem kell olyan bölcsnek lennem, hogy távoltartom magam tőle, hogy ne csalja meg, vagy én szingliként azt csinálok amit akarok és az ő döntése, hogy mit csinál?

"olyan, mintha te szegényt csak szívatnád, mert élvezed, hogy rajong érted"

Igen, én is ettől félek. Nem így élem meg, csak az eszemmel én is tudom, hogy ez benne van a pakliban. Ugyanakkor ő az az ember, akit egész életemben tudtam önzetlenül szeretni, és mindig az tartott vissza attól, hogy jobban belebonyolodjak vele bármibe, hogy úgy gondoltam, hogy én nem tudnám őt boldoggá tenni, és az ő érdekeit szem előtt tartva mindig inkább felszívódtam és eltűntem előle, hogy ne zaklassam fel érzelmileg.

Már ne is haragudj kedves előző, de én meg az ilyen nőktől készülök ki, mint te vagy. Bocs, de szerinted ha a vőlegényed félremenne - történetesen mondjuk velem - akkor szerinted én lennék a hibás? NEm véletlenül a kedves vőlegény, vagy mondjuk a kapcsolat, ami vélhetően nem kielégítő számára valamilyen szempontból?

Sose értettem azokat a nőket, akik ilyen szituban a másik nőt tépik meg, meg tesznek neki keresztbe. Hát mi köze a harmadiknak a másik kettő tönkre ment kapcsolatához? Ő tette tönkre, vagy mi?

Egyébként nem találkoztam a sráccal azóta, és nem is írtam vissza a levelére. De még mindig sokat gondolok rá :(