Tényleg nem lehet/szabad megbocsájtani a megcsalást?

Igen felrúgom, és igen, megéri! Mi még gimiben jöttünk össze, első szerelem, első szex mindkettőnknek...1,5 év után, ahogy a gimi véget ért, én Győrbe kerültem egyetemre, ő Szegedre, de egy városból származunk és hétvégente találkoztunk mindig...így csináltuk végig a sulit...ő a gimi után egy évet kihagyott, én így előbb fejeztem be a sulit, ott tartottunk, hogy Szegeden kezdek munkát keresni, mert neki még hátra van egy év, összeköltözünk és haladunk előre, mint más normális pár...majd jött a nyári szünet, és munkát kapott Skóciában 3 hónapra...kissé megviselt mikor elmondta, hogy távol lesz ennyi ideig, de úgy voltam vele, hogy sebaj, hazajön és együtt fogunk élni, simán kibírjuk...kiment, eltelt a 3 hónap...majd hazajött, és közölte, hogy meghosszabították a szerződését és visszamegy még 1 évre, a sulit pedig elhalasztja...hát erre már nyilván nem vágtam valami jó pofát, de azt mondtam, hogy jó, legyen és majd látjuk, hogy bírjuk...3 hét telt el...pont egy e-mailt írtam neki, hogy szeretem, és, hogy bármi legyen, én úgy érzem, hogy hazavárom őt...elküldtem az e-mailt, és mikor elküldtem befrissítette a bejövő leveleket, és ott közölte, hogy megcsalt...nem igazán tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem akkor...3000km-re attól akit szeretsz és egyben gyűlölsz...az őrület határán táncoltam, a szüleim azt sem tudták mit csináljanak velem, hogy letudjanak nyugtatni...kegyetlen volt az már egyszer biztos...aztán jött a sírás, rívás, könyörgés...mindegy volt már...bennem csak az üresség volt kőkeményen...aztán 1,5 év után jött az 5 éves gimis osztálytalálkozó...ott találkoztunk legközelebb...ő próbált nagyon kis közömbösen viselkedni, meg lazán, de néhány pia után ott kötött ki mellettem, és akkor kijött belőlem az a sok minden, aminek 1,5 évvel korábban kellett volna...elmondtam neki, hogy részemről tényleg vége, én nem fogom már őt szeretni, elbukta, hogy az életemet vele kössem össze, nem ő lesz a gyermekem apja, nem lesz köztünk már semmi...ott ült mellettem és peregtek a könnyei...én meg elmondtam, amit elakartam, felálltam és otthagytam...fájt...1,5 év után is fájt...képes lettem volna visszarohanni, megcsókolni és sírva megölelgetni...de kibírtam, nem tettem meg, csak elsétáltam...azóta 4 év telt el...boldog vagyok a jelenlegi párom mellett, szeretem a munkám, elköltöztem otthonról, és normális életet élek...ő ugyanott dagonyázik, alkalmi munkából él, sosem fejezte be a sulit, és egyik tini csaj után fűzi a másikat...a közös barátoktól tudom, hogy nem boldog, csak vegetál, és mindenkinek azt hajtogatja, hogy még egy ilyen nőt úgy sem talál, mint én...lehet így van, lehet nem...az biztos, hogy én rajongásig szerettem őt...de a megcsalásán én nem tudtam tovább lépni...akkor a szívem szakadt meg, de most már nem bánom, hogy vége lett...

26/N

"Én viszont úgy érzem, szeretem a párom annyira, hogy ez nem lenne ilyen fekete-fehér és valahogy inkább megpróbálnám helyrehozni a kapcsolatunk"

ez kb olyan mint az örökké szeretni foglak egy 14 éves szájából.

Persze meglehet oldani is.. de ha megcsalt akkor okkal és mi a garancia rá hogy többször nem fog ?

Azért van különbség tette meg nem tette között.

Tudod nem zárnak börtönbe random ártatlan embereket mert lehet hogy majd dohányboltot fog rabolni..

Hát ha már te is tehetsz róla eggyel több ok arra, hogy ne akard megjavítani.. persze mindent lehet akarni de tudod nemakarásnak nyögés a vége és nem jó értelemben. Amúgy szerintem te félsz az egyedül maradástól meglehetősen.

És a való élet nem olyan mint a mesében, hogy hibázott belátja el van felejtve mindenki boldogan él még meg nem hal.