Szünet, szakítás vagy továbbra is mellette?

16 éves korom óta együtt vagyok a 7 évvel idősebb párommal. Lassan 3 éve együtt is élünk,elsősorban az anyukájával és később az öccsével egy lakásban. Sok konfliktus és kitartás kellett abban az időszakban,a párom akkor eléggé munkakerülő is volt ha volt munkahelye az is max egy hónapig tartott. Én suli mellett és az otthonról kapott összeggel oldottam meg akkoriban a dolgaink. Aztán már ő is besokkalt mert az anyja piócaként tapadt ránk bármit akartunk csinálni az öccse meg fel-fel bukkant hogy pénzt vagy értékeket lopjon a lakásból miközben elvileg máshol élt és dolgozott csak látogatóba jött.Szóval az én szüleim az egyik lakást felajánlották számunkra,elköltöztünk ténylegesen kettesben. Megváltozott,folyamatos munkahelye lett,vacsorázni vitt,meglepett virágokkal egy békés kettest éltünk távol a családjától akikkel csak telefonon beszélt meg néha anyagiakkal támogattuk őket mert nem szenvedtünk hiányt akkoriban semmiben,tudtunk segíteni. Aztán az én szüleim összekaptak,elváltak..apám kopogtatott az ajtón hogy a helyünkre költözne én meg úgy voltam vele hogy akkor lépjünk feljebb menjünk külföldre..mindent megterveztem,ki is mentünk de már ott be volt szarva és közölte hogy menjünk haza mert mi van ha nem jön be és hajléktalanok leszünk odakinn..jöjjünk vissza még van pénzünk. Visszajöttünk,újra a mamaotthonba..én kértem hogy a maradék pénzzel megyünk albiba de azt mondta így csak rezsit kell fizetni és tudunk majd gyűjteni a jövőre. Pár hónap alatt elcsesztük a pénzt mert mi fizettünk mindent végül,meg számítógépet újítatott stb. Közben munkát nem találtunk,én megfogtam magam és elmentem egy szaros gyárba 3 muszakozni hogy legyen betevőnk. Ő továbbra is keres megfelelőt keves sikerrel. Talaltam egy szallos nemet munkat ahol ketten dolgozhatnank es felepithetnenk ujra a kettesunket..mert itt megint ugyanugy szar a helyzet. Az anyja a mi kajánkat eszi,az öccse újra visszajár részegen vagy drogosan lopni meg nyerészkedni sőt össze is verekedtek egyik nap. Akkor mondtam hogy jovohonapban innen menjunk vagy egyedul megyek..de sajnos amikor fellhozom a kulfoldi lehetoseget mindig morcosan valaszol meg szinte csak en ugyintezek..ő meg várja mikor mehetünk mert ő sem érzi már itt jól magát. Teljesen más ember mikor nem kettesben élünk felelőtlen lesz az anyja kis csicskája és dolgozni sem jár ilyenkor..bezzeg akkor felelőségteljesen férfiként viselkedett. Ezt belátja még is bánt hogy nekem kell állandóan kényelmet teremteni ahhoz hogy végre ő is megmozduljon a célok érdekében. Amúgy szeretem,lelkitársam egyben fantasztikus vele a szex meg minden csak ez az egyetlen bajom vele. Elgondolkodtam rajta hogy vajon jót tenne-e ha ezuttal egyedul lepnek innen? Vajon eszbe kapna-e? Meg nekem jót tenne-e ha lenne egy kis magány mert évek óta kapcsolatban élek sosem éltem a nagy betűset egyedül..vagy maradjak es tamogassam hogy ujra kettesben elhessunk mint regebben?

Ti mit tennétek?

20/L