Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Velem van a baj, vagy rosszul választok párokat? Úgy érzem manipulálnak. Mennyit engedjen egy nő a másiknak? 29N
Van egy 10 hónapos kapcsolatom, most kezdenénk az együttélést, de nem vagyok benne biztos már. Sokáig nagyon kedvesen, türelmesen, szeretettel állt hozzám, de az utóbbi időben megváltozott, kiabál velem, lekezelően beszél a veszekedéseknél akkor is, ha kérem, hogy ne tegye. Azt mondja, nem akar ilyen lenni, én hozom ki belőle a sok veszekedés miatt. Szerintem ez nem mentség.
Egyikünk sem egy könnyű eset, elég érzékenyek vagyunk, kombinálásra hajlamosak, de ő rajtam is túltesz. Sok mindenben nagyon jó hozzám, amikor nincs balhé, kedves, törődik velem, a kedvemben jár, építi elmondása szerint a családi hátterünket, Ő is akarta, hogy hozzá költözzek elsőként. Ám, ahogy jön valami, ingerült lesz, felhozza, hogy mit tett meg értem és én milyen hálátlan vagyok kb, szépen becsomagolva. Olyan érzésem van, mintha manipulatívan kialakította volna azt, hogy én öntelt, nem értékelő partner lennék ,és szegény ő már nem bírja ezt a minden héten történő vitázást, pedig mindenben lesi a kívánságom szerinte. Ha valami rosszul esik és hangot adok neki, azt kapom, hogy én mindig magammal törődöm, egoista vagyok. Az az érdekes, hogy én ezt teljesen fordítva látom, és hogy nincs önkritikája.
Volt kapcsolatom, ahol ezt tapasztaltam már, és borzalmasan tönkrementem attól, hogy a végén elhittem, hogy én vagyok a rossz. Látom kívülről a figyelmeztető jeleket, mégsem tudok olyan erős lenni már,mint ő, mert gyengének és hibásnak érzem magam. Állandóan elkezdek az ereje miatt agyalni, hogy nekem kell többet engednem helyzetekben, hogy más férfi rosszab lenne, mert alapvetően békében ő megtesz értem mindent, érzelmileg olyankor lehet rá számítani.
Olyan dolgokat mond akkor, amikre sokan vágynak, és ami ritka a mai világban. Más kapcsolataimban is mindig voltak veszekedések, tudom, hogy nekem is sok mindenben kell még változnom.
De honnan tudom, ha egyszerűen nem jó emberekkel vagyok, vagy, hogy velem van a nagyobb baj?
A környezetemben is van olyan, ahol a nő olyan típusú férfival van, aki irányító és mégis működik nekik. Más nők nem állnak ennyire ki az igazukért, ráhagynak sok mindent a férfira, nekem ez nem megy.
Tartok tőle, hogy sosem lesz egészséges párkapcsolatom.
válasza:A manipulálásat nem tartom tudatosnak, szerintem ösztönből jön, és nem veszi észre. A nagyobbik bajom az, hogy, ha hangot adok a saját érzéseimnek, nem vagyok már komolyan véve, régen ez nem így volt.. Már nem fél elveszíteni, de nem tudja kimondani, hogy vége, mert a szeretet része megvan.
Nem értem, miért vitatkozunk, miért alakulnak ezek a helyzetek ki. Amíg én belátom egy-egy szituációban a hibámat, ő már nem, és több mindent elnéz magának, amiért nekem szól.
A másik dolog, amit nehezen viselek, a mártíromkodás, amikor annyira sajnálja magát, hogy elhiszi azokat, amiket állít, pedig nem valósak.
Kár ezért az egészért, mert, ha ez nem lenne, minden jól működne, jó tulajdonságait tekintve, ő ritka a mai világban.
válasza: válasza: válasza:"De honnan tudom, ha egyszerűen nem jó emberekkel vagyok, vagy, hogy velem van a nagyobb baj?"
Na, ez az, amit az előttem szólók figyelmen kívül hagytak. Régi igazság, hogy ha mindenki szembe jön velem az autópályán, illik elgondolkodni, hogy talán én vagyok rossz sávban.
Tetszik, vagy nem tetszik, a legélesebb tükröt mindig az aktuális párunk ítélete tartja elénk. Mi magunk sohasem látjuk annyira tisztán magunkat, mint az a személy, akinél már szétoszlott a rózsaszín köd, de még velünk van, mert így is szeret. Természetesen nehéz szembesülni a hibáinkkal. A másikra mutogatni sokkal könnyebb. Az is előfordul, hogy valóban egy érzelmi zsarolóba botlunk, akinek az ítélete csak tönkretesz minket. De az esetek többségében bizony bennünk van a hiba.
válasza:Figyi, ha egy kapcsolatban elkezded leértékelni vagy épp egyenesen hibáztatni magadat, vagy ha a másik a Te viselkedéseddel indokolja a saját (negatív) viselkedését, ott gyulladjon fel a piros lámpa a fejedben, hogy ez bizony egy bántalmazó kapcsolattá fejlődhet. A lekezelés, kiabálás, a mártíromkodás és a másik manipulálása meg már egy előrehaladottabb verzió. A válasz a kérdésedre viszont nem fekete/fehér.
Egyrészt igen, Veled van a baj, amiért nincs rendben az önbecsülésed, önértékelésed, nem kaptál gyerekkorodban stabil érzelmi alapokat a családtól. Ezért rossz minta alapján jössz össze a párkapcsolataiddal, és szinte determinálva érezheted magad, hogy mindig ugyanazok a szituációk, életérzések ismétlődnek.
Másrészről igen, probléma van a "választottjaiddal" is. Azért írom idézőjelbe, mert ezeket a pasikat ugye nem kifejezetten Te választod, önszántadból, hanem öntudatlan gyerekkori hiányok, beidegződések "választatják" Veled. Jellemzően olyan pasikról van szó, akiknek szükségük van egy elnyomható és manipulálható félre.
Egészséges(ebb) párkapcsolatod pedig pont ezek mentén úgy lehet, ha szépen egy profi segítséggel feltárod, hogy honnan jönnek ezek az ismétlődő dolgok, mi a gyökere az életérzéseidnek, például úgy, hogy megvizsgálod, nem-e ismerősek a párkapcsolatodban megtapasztalt szituk, érzések jóval korábbról, meg ilyenek. Meg fogsz lepődni, hogy mennyire nem a saját életedet éled, de sose késő elkezdeni. Az önismereti meló általában több éves elköteleződést igényel, de ha találsz egy jó pszichoterapeutát, akkor szinte minden találkozás hoz valami új gondolatot, változást az életedbe. Én nem látlak Téged "nehéz" vagy legalábbis az átlag terheltségtől nehezebb esetnek. Azt látom, hogy pont az történik Veled, ami egy bántalmazó kapcsolatban történni szokott a bántalmazottal. Kívülről a bántalmazottak nagyon irracionálisak, érthetetlenek tudnak lenni, hiszen a bántalmazók valahogy a kisujjukból szopják a professzionális manipulációt, amivel a leggyengébb pontjaikon kezdik ki az áldozataikat és gyakorlatilag átírják fejükben a világot a saját érdekeik szerint. Szerencsére Te nem vagy annyira mélyen benne, hogy teljes legyen a bántalmazótól származó agymosás, hiszen pl. kérdést írtál ki ide. De ne az határozza meg, hogy keresed-e tovább a boldogságot vagy feladod itt, hogy mások hogyan élnek szerinted, mert elmondanám, hogy nulla, azaz 0%-ig lehetsz biztos abban, hogy a valóságot látod, amikor egy párkapcsolatot nézegetsz kívülről. Ráadásul nemcsak minden ember különböző személyiséggel születik, de különböző családi háttérrel is nőnek fel, így mindenkinek teljesen egyedi lesz a felnőttkori "kezdőcsomagja", amivel megpróbálkozik az önálló léttel. Úgyhogy fogalmad sem lehet, hogy egy kapcsolat az adott kombinációban miért működik (ha valóban működik).
válasza:Kedves Kérdező!
Amíg nem tudtok egyetértésben lenni, addig nem tanácsolom az összeköltözést.
Gondolatébresztő:
Tudod-e úgy szeretni Őt, mint magadat?
Vagy egy másik szemszögből: szereted-e magadat annyira mint Őt? Ha nem szereted magad, Őt sem tudod majd jól szeretni.
Persze egyiket sem addig a végletig értem, hogy az már önzés legyen, hanem, hogy értékelve a saját adottságaidat, saját személyiségedet, szereted-e annyira Őt, hogy fáradozz az Ő boldogságáért, és ezt megteszi-e Ő Veled, úgy hogy ez mindkettőtöknek örömöt okozzon.
A férfiak többsége szerint a nők kiismerhetetlenek, a férfiak gondolkozása viszont a nők számára különleges. Ezért egy jó kapcsolat megalapozásához sok türelem, sok beszélgetés, és sok találkozás kell. Nem úgy mint azt a filmek mutatják. A szex jó egy kapcsolatban, de nem lesz tartós tőle egy kapcsolat, csak ha van közös érdeklődési kör, közös életcélok, és még sok más közösen, örömmel együtt töltött idő van, és jó ha ez megelőzi a házasságot. Igen tudom, hogy csak összeköltözést terveztek. Én "házasságpárti"vagyok, az egy komolyabb elköteleződés, szerződés arra, hogy minden igyekezettemmel szeretni, ápolni, építeni kívánom a kapcsolatot a szeretett társammal.
Fontos döntés előtt állsz. Kívánom, hogy sikerüljön jól döntened mindkettőtök érdekében.
Szeretettel 1Léna
válasza:"ha ez nem lenne, minden jól működne," - de van!!!!
Ne költözzetek össze az utolsó 1-2 hónapra.
Minden ember komplikált, de nem gondolom, hogy olyan nagy baj volna veled.
Nem méricskélek én ilyesmit, de lényegesen többet tettem az exemért, vagy a kapcsolatunkért, mint ő. De nekem öröm volt sütni-főzni, takarítani, meg a munkahelyére autóztatni, stb.
Hogy a szemére hánytam volna... az teljesen elképzelhetetlen volt.
Ha a párod meg ezt teszi, akkor neki nem vagy már örömforrás.
Szóval annak nincs értelme, hogy az egyik mártíromkodik, a másik meg mártír.
Jogod van a saját gondolataidhoz, értékeidhez a saját életedben!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!