Ti nem vagytok rá kiváncsiak, hogy a párotok mennyit küzdene értetek, ha el akarnátok hagyni?

Nem. Gusztustalan, undorító és aljas dolognak tartom a szakítással való manipulálást, tesztelgetést, soha nem tenném meg senkivel. Ha szakítok, akkor annak oka van és a döntés végleges, ilyenkor azt várom el, hogy a másik fogadja el és tartsa tiszteletben, mint egy normális ember. Én sem küzdenék senkiért fordított helyzetben, ha valaki szakít velem, akkor a korrekt dolog az, hogy tudomásul veszel, tiszteletben tartom a döntését és nem kezdek el kétségbeesetten kapálózni. Ha pedig maniuplációs szándékkal szakított, akkor utána könyöröghetne is akár térdenállva, soha nem fogadnám vissza egy ilyen bizalomvesztés után.

1# pontosan

Aki akar, menjen.

Nem, mert pontosan tudom. Nem küzdene. Ha menni akarnék, elengedne. Ha ő akarna menni, elengedném. Biztos, hogy nem akarnám meggyőzni, hogy maradjon. Ha egyik félben felmerült a szakítás gondolata, ott nem érdemes könyörögni a maradásért.

Értem ne küzdjön senki, ha el akarok menni, hanem fogadja el a döntésemet és engedjen el. Akár igent mondok valamire, akár nemet, azt teljes szívemből és meggyőződéssel teszem. Ha "küzdene" értem azt úgy élném meg, hogy nem tisztei a döntésemet és nem vesz komolyan.

Tudom, hogy nem küzdene, de ha idáig jutnék, akkor már nem is vágynék ilyesmire.

Tudom, hogy küzdene, de eszemben sincs elhagyni