Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfiaktól kérdezem: volt már, hogy annyira fájt nektek
valakinek a hiánya, hogy öngyilkosságon gondolkoztatok?
Figyelt kérdés
Közelebb vagyok a 30-hoz, mint a húszhoz. Tulajdonképpen még nem volt hosszú távú kapcsolatom. Nem a lányokkal van bajom, hanem valamiért a kapcsolatokkal magukkal, valamit hozok magammal a családomból, ami miatt nem tudok egyszerűen felnőni és párkapcsolatot kialakítani. Nem vagyok egyszerű eset, sok lánynak alapból nem kell olyan személyiségű ember, mint én. De volt egy, aki szeretett, kedves volt, odaadó és megértő mindenben. És valahogy nem bírtam elfogadni. Azóta is minden nap gondolok rá. Belebetegszem. Érzem, hogy nem lesz még egy ilyen az életemben.
Komolyan kérdezem: ilyenkor mi értelme van élni? Kikötni majd egy valamilyen nő mellett egyszer 33-35 évesen, és eltemetni magamban azt az életet, amit egy ilyen lánnyal élhettem volna. Nem akarok ezt. Úgy érzem, sokkal lekerekítettebb lenne, ha megalkuvás nélkül meghalnék. Nem akarok jó képet vágni a maradék időhöz.
Volt, amikor a barátnőm először elhagyott. Amikor másodszor is elhagyott, annyira már nem érdekelt, jobb okom is van rá, hogy öngyilkos legyek. 40F
2019. okt. 25. 21:49
Hasznos számodra ez a válasz?
2/14 anonim válasza:
Gondolkoztam rajta sokat volt, hogy meg is próbáltam de nem holmi hiány miatt, hanem mert tönkretettek érzelmileg, bántottak, kikészítettek.
2019. okt. 25. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?
3/14 anonim válasza:
Akartam választ írni,.. aztán rájöttem, hogy nő vagyok. :)
2019. okt. 25. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
4/14 anonim válasza:
Igen. Amikor a Dia szórakozott velem 8 hónapig.
2019. okt. 25. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
5/14 anonim válasza:
"élhettem volna", "egyszer"
A jelen pillanaton kívül nem létezik semmi, így a múlton rágódni vagy a jövő miatt aggódni a legnagyobb őrültség a világon.
2019. okt. 25. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
6/14 anonim válasza:
Teljesen megértem amit érzel, de soha ne legyél öngyilkos!
2019. okt. 25. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?
7/14 anonim válasza:
"Érzem, hogy nem lesz még egy ilyen az életemben."
Erre ne alapozzál, mert ez nem fix dolog. Ha ilyet biztosra meg tudnál mondani, elmehetnél jósnak. Majd lesz valami hasonlóan felkavaró nő, inkább addig is teremtsd meg a feltételeket hogy rugalmasan tudj alkalmazkodni majd a helyzethez.
2019. okt. 25. 22:48
Hasznos számodra ez a válasz?
8/14 A kérdező kommentje:
Dehogy lesz. Ilyen egészen biztosan nem lesz. Már csak statisztikai alapon sem. Figyelem a mai nőket, eleve nagyítóval kell keresni olyat, aki nem elférfiasodott, öntelt, egoista, aki csak saját maga iránt érdeklődik meg aki azzal van elfoglalva, hogy neki ki lesz elég jó. Hány olyan nőt látsz, aki nem ilyen, aki mondjuk önkénteskedik vagy abban gondolkozik, hogy másokon segítsen? Hány nőben látod a leendő anyát, amikor ránézel? A normális, párkapcsolatra alkalmas nők ráadásul nagyrészt már foglaltak. Én meg évről évre rosszabbul állok, egyre kevésbé hiszek az egészben, nem érdekel már semmi. Eddig is alig kellettem valakinek, mi változna most? Akármilyen helyen próbálok ismerkedni, mindig elhajtanak a nők, az egész világról az a benyomásom, hogy egyszerűen nincs rám igény. Talán tényleg így van. Akkor meg mit vergődjek még? Valszeg úgyse lesz már belőlem semmi.
2019. okt. 25. 23:16
9/14 anonim válasza:
Hát én pl nő vagyok igaz foglalt, és elég segítőkész, és hiányoznának a hasonló emberek ha mind feladnák, szóval szerintem ne csüggedj. Inkább tarts ki, keresd meg azokat akiket tudsz értékelni, és legyen sok gyereked hogy sokan legyetek hasonlóak. :) Köszi :) Inkább tanulj attól a lánytól akire minden nap gondolsz, személyiségbeli dolgokat, és akkor ettől is erősödsz.
2019. okt. 25. 23:42
Hasznos számodra ez a válasz?
10/14 A kérdező kommentje:
De épp ezt kérdezem, hogy minek tartsak ki? Persze, hogy foglalt vagy. A hozzád hasonló nők mind foglaltak. Én is úgy érzem, hogy értékes vagyok és sok jó van bennem, de mit számít ez, ha közben nem szeretem az életet? Az a lány imád élni, egy darabig szomorkodott utánam, de most boldog. És a legrosszabb az az egészben, hogy csak én tudom kettőnk közül, mennyire boldogok lehettünk volna együtt, mert annyi minden volt, ami hihetetlenül közös volt bennünk. Magam előtt látom azokat az éveket, amiket együtt leélhettünk volna, meg mindent, amit együtt csinálhattunk volna. És ez soha nem fog visszajönni. Az énemnek ez a része eltűnőben van, már nem vagyok az a játékos, kreatív, életszerető valaki, mint akkor. Mogorva lettem, beszűkült, motiválatlan. Ha valaki most ismer meg, azt hiszi, ilyen vagyok alapból.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
