Gondolkoztatok már azon hogy alkalmatlanok vagytok a házasságra vagy épp a hosszútávú kapcsolatra?

Gondolkodtam rajta, én is hasonlókat tapasztaltam, rövid ideig tartó, felemás kapcsolatok.

Aztán találkoztam a férjemmel, és azóta semmi kétségem sincs a hosszú távú kapcsolatra való alkalmasságomat illetően. Rá kellett jönnöm, hogy alkalmatlan párral nehéz alkalmasnak lenni egy hosszú távú kapcsolatra. Lehet, hogy nálad is ez a helyzet, még nem találtad meg azt az egy embert, akivel őszintén le tudnád élni az életed.

Nem mindenkinek jön be. A mostani korosztály más értékrendek szerint él, mint amiben felnevelkedett.

A hagyományos családmodell is elbukni látszik, szóval mindenki kísérletezni kényszerül, hogy rájöjjön neki mi a jó.

Sajnos azt kell mondanom, hiába jöttél ide tanácsért, a régi bevált szlogenek már nem mindig működnek. Senki nem tudja megmondani a tutit.

Nem kell gondolkodnom rajta. Tudom, hogy alkalmatlan vagyok bárminemű párkapcsolatra. Ez akkor lett számomra nyilvánvaló, amikor az exem össze-vissza megcsalt, hazudozott nekem, aztán elhagyott egy félművelt, cigány kőművesért.

Azóta csak vegetálok.

28/F

Egészen biztosan változóban vannak a párkapcsolati szokások és én ezt nem fognám teljes mértékben a türelmetlenségre, intoleranciára, szeretethiányra és még lehetne sorolni. Az biztos, hogy egy szerelmem, szeretetet alapuló kapcsolatnak nagyobb az esélye, hogy hosszabb távon működik, de erre sincs semmi garancia.

Szerintem régebben sem működtek sokkal jobban, talán annyival, hogy a nők kiszolgáltatottabbak voltak, nem mertek annyira kilépni, mert szégyen volt és nem is tudtak volna miből megélni.

Ma könnyebb kilépni egy kapcsolatból, bár így is meggondolandó, ha már gyerekek vannak, vagy ha a válás szétzúzza anyagilag a családot.

Most gondolj bele, hogy az átlagéletkor növekedésének köszönhetően 40-50-60 évet "kell" leélned a párod mellett, amit nem biztos, hogy mindenki el tud viselni. Az évek alatt sokat változnak az emberek, lehet, hogy ellenkező irányba, képtelenség már fenntartani még a látszatot is. Arról ne is beszélve, hogy annyi évig, évtizedig a szex is nagyon megkopik, már nagyon nehéz újdonságot vinni bele.

Szóval szerintem erre nem egyszerű a válasz, mert nem mindenki addig marad a párja mellett, amíg megvannak az érzelmek, hanem ezer más okból (félelem a magánytól, gyerekek, anyagiak, lustaság, stb.).

Ha a többség felvállalná, hogy kilép a kapcsolatából, amint nem működőképes, ennél sokkal több lenne a válás, a párcsere, mint amibe belelátunk. Inkább felvállalják a szeretősdit, csak ne kelljen robbantani.

Én még csak 20 éves srác vagyok, de úgy látom, hogy nagyon hosszú távú kapcsolatot nem tudnék elképzelni, vagy előbb utóbb minden kapcsolat ellaposodik, vagy félrelép valaki. Vagy én alapvetően kapcsolatokban gondolkodok, az alkalmiknak nem vagyok híve, fontosak hogy érzések legyenek, de én úgy vagyok, hogy tart ameddig tart, amíg boldogok vagyunk, aztán ha egyszer vége, akkor úgyis lesz majd másik.

Házasságot, családot, meg közösködést meg nem akarok egyáltalán, pont emiatt.

#4

A világért se bántanálak, de nem biztos, hogy egy félművelt cigány kőműves rosszabb ember nálad, csak azért, mert te azt mondod, hogy egy félművelt cigány kőműves kevesebbet ér, mint te.