Első olyan kapcsolatom ahol a férfinak gyereke van. Mire készüljek és mire figyeljek oda?

Nekem egyszer volt gyerekes férfi az életemben, soha többet nem választanék gyerekeset. Nem minden gyerek tündibündi. Feléd meglesznek az elvárások, tehát kb. kutya kötelességed a gyereket szeretni (mintha az úgy menne kötelességbő). A gyerekre nézve semmi elvárás nem lehet, mert te neki a senkije vagy (jó gyakoris szóhasználattal). Kb. kinyalhatod a seggét, és akkor majd valamikor talán meg fogsz neki felelni. Ebből a tündéri hétévesből is egy utálatos kamasz lesz 5 év múlva. A másik meg, hogy berendezhetitek ti az életeteket ilyen hétvégi programokra, de ha a gyerek mondjuk kamaszkorban összeveszik az anyjával, és hozzátok költözik, nem tudsz mit tenni, kénytelen leszel tolerálni. És folytathatnám még: Eltelik 15-20-25 év, az ő gyereke a férjed unokája lesz, te a senkije leszel annak is. De persze azért állj haptákba, ha segítség kell tőled nekik, mert az alap.

Kb. ennyi, elrettentésül.

Ha színaranyból lenne a pasinak az akármicsodája, ékkövekkel kirakva, akkor sem kellene gyerekes pasi, soha.

Undorító embernek tartottam azt,aki csak azért nem akarja a másikat,mert gyereke van. EDDIG!

Az exemnek van egy lánya,már 13 éves,mi 2 éve szakítottunk, 2 évig jártunk. Úgy gondoltam,nálam nem lehet gond,hogy gyereke van. Szeretem a gyerekeket, illetve nem jelenthet akadályt. Hónapokig könyörögtem, hadd találkozzak a gyerekkel,aki akkor 9 éves volt. Ha nem akar,ne párjaként mutasson be. Majdnem egy évig nem mutatott be neki,sem a családjának. Minden ünnepet külön töltöttünk, rengeteg mindent át kellett szervezni,lemondani a gyerek miatt. Nyilván megértettem,hisz ez a normális,hogy a gyerek az első. De az exem ezt nem tudta jól kezelni. A családja mindig idegennek tartott..