Van értelme úgy a kapcsolatnak, hogy képtelen vagyok megbízni benne?

A kapcsolatunk elején félrement pár dolog, a barátom hazudott pár dologban, nagy Casanovának állította be magát, meg hogy neki mennyi lehetősége van és milyen nehéz nem élnie velük.

Önbizalomhiányosok vagyunk mindketten, ő egy kövérkés, különc srác, én egy sokat csalódott, rossz családi háttérrel rendelkező lány vagyok. Többször kértem, hogy ne meséljen nekem a korábbi hódításokról, mert semmi hatásuk nincs a jelenre és bánt is, de csak azért is csinálta. Az előző barátom is ezt csinálta velem, ő teljesen taccsra tett lelkileg 4 év alatt és azért is kértem a mostanit, hogy ne csinálja ezt velem, mert már jobban vagyok lelkileg, érte megváltoztam sok mindenben és nem akarok visszaesni ebbe az állapotba. De azért is megcsinálta, hencegett minden múltbeli dologgal. Azóta képtelen vagyok bízni benne, napközben moderálom magam, mert nem vagyok hisztis hárpia, de éjjel szenvedek, azt álmodom, hogy megcsal, elhagy, bárhova megy, belül ideges vagyok, mert az van bennem, hogy neki mennyi lehetősége van és milyen nehezen fogja vissza magát. Mi van, ha egyszer valaki olyan erőszakos lesz, hogy sikerrel jár nála? Volt egy üzenet, amiben egy régi ismerőse engem gyaláz, hogy mennyire nem illek hozzá és az exe mennyivel szebb nálam. Mondanom sem kell, hogy ezt az üzenetet is megmutatta nekem, ez is fáj, pedig szépnek és okosnak tartanak sokan. Persze nem tetszhetek mindenkinek, ezt tudom, de rosszul esett ez a hasonlítgatás.

Éjszaka jön ki rajtam ez az egész, barátomnak is elmondtam, hogy ez bánt engem, normálisan elmeséltem neki, de hát ebben a helyzetben már nem igazán tud segíteni. Van ennek ilyen formában értelme? Nagyon szeretem és küzdenék is érte, próbálom elfelejtem ezt neki, de nagyon fáj, mert kB. a bizalmammal élt vissza azért, hogy magát fényezhesse előttem. 25 évesek vagyunk, majdnem másfél éve vagyunk együtt.