Hogyan hozzam a tudtára, hogy ne sértődjön meg azt, hogy költsön rám többet?

Én csak megmondanám neki, hogy inkább ne hozzon semmit, nem tudok mit kezdeni ezekkel, csak a port fogja, és idővel kidobom.

Aki szerint ez anyagias: Ti őszintén tudtok örülni egy képeslapnak? Karácsonyra is csak egy ceruzát kapsz, mert a szándék a fontos?

Bár az is egy jó kérdés, hogy miért KÖTELEZŐ vennie valamit. Naná, hogy utálja, ha kötelező. Senki nem szeret venni bármit is, mert előírják neki, vagy hőzöngés van a hiánya esetén. Ha valaki elvárást teljesít ezzel az már régen rossz, egyrészt mert neki ez elvárásnak számít, másrészt mivel a másik tényleg elvárja. Ezzel pont a lényeg veszett el.

Bár én genya vagyok, annak hozok valamit akár értékesebbet is (mert jó szívvel teszem) aki nem várja el, aki viszont elvárja az bizony képeslapot SEM kap, mert unszimpatikus a viselkedése. Nem vagyok a szolgája.

A hülye társadalmi berögződések pedig hidegen hagynak ilyen téren. Lehet lepontozni, elítélni, ez van srácok.

De abból, amit 11-es írt:

"Én csak megmondanám neki, hogy inkább ne hozzon semmit, nem tudok mit kezdeni ezekkel, csak a port fogja, és idővel kidobom."

Szóval ebből mit fog vajon levonni a pasi? Tehát ha a Kérdező ezt mondja neki, akkor onnantól semmit sem fog neki hozni, vagy észbe kap, és hoz valami kicsit értékesebbet vagy finomságot, ilyesmit?

Pont azt nem értik egyesek, hogy a szándék a fontos a kérdezőnek is.

Ezekből a filléres, bazári vackokból pont az látszik, hogy nem is érdekli, mennyire fog örülni, csak dob valamit, hogy azt se mondja, hogy nem kapott semmit.

Ugyanezért az egy euróért hozhatna valami személyeset, amiből azt érzi, hogy gondolt rá. Például én teafiltereket gyűjtök. Sok barátom hozott külföldről, mert tudja, hogy örülni fogok. Ingyen. Más a kukába dobta volna.

Viszont hűtőmágnest senki se hoz! Aki ismer, az tudja, hogy én veszek magamnak, emlékbe, csak olyan helyről, ahol már jártam. Ha ilyet hoz valaki, az repül is a kukába, nincs helye az úti emlékeim közt.