Nagy elvárás a férfiaktól?

Igen, megint megy a ronda, de kedves(nek hiszi magát), és a helyes, de bunkó harc.

Kár, hogy nem így van. Csak annyit mond el az itteni Józsikról, hogy ők szenvednek, mert bunkó szarok, de viselkedniük kell a nőkért, ha jól néznének ki, előjönne az igazi énjük.

Attól függ, milyen nő vagy.

Ha egy trampli, buta Molett Marcsa, akkor örülhetsz, ha kifogsz egy Sörhas Jóskát, aki a képes a szennyestartóba dobni a cuccát.

Ha intelligens, igényes nő vagy, akkor elvárhatod, hogy a férfi is az legyen.

De mivel feltetted ezt a kérdést, valószínű, hogy az előző csoportba tartozol, és bánt, hogy csak a te szintedhez passzoló, csekélyebb értékű férfiak közül válogathatsz.

Itt GYK-n kérdező sajnos igen,nézd meg a sok választ,tele incel kisfiúval.

Én ugyanez vagyok amit írtál férfibe,teljesen,és nem nem vagyok rusnya,kondizok is,adok magamra.

Annyi,hogy nekem van párom.

Itt nem fogsz értelmes választ kapni sajnos, aki olyan amit leírtál tuti csúnya látod,aki kedves az a lúzer és odaadó.

Magyar pali logika.

Szerintem azt lehet elvárni a másiktól, amit mi is tudunk biztosítani. Nekem

hasonló a kedvesem, mint amit te leírtál, de ezeket az értékeket, tulajdonságokat én is megadom a számára. Szóval nem nagy elvárás, hogyha magaddal szemben is van egy ilyen elvárásod.

Nagy elvárás, hogy egy férfi teljesítse a felnőtt, önálló élet általános feladatait és erre igénye is legyen? Kétlem.

Egy olyan ember, aki nem képes magát ellátni vagy erre nincs igénye, nem felnőtt. Még a szakirodalom sem nevezi annak eszerint a kritérium szerint.

Egyébként minden általad felsorolt elsősorban neveltetés kérdése. Egy valamire való anya eszerint neveli a gyerekét. Engem is megtanított a házimunkára, megtanított magam felé igényesnek lenni és elváráaokat támasztani, ráébresztett időben arra, hogy hogyan működik a világ. És a legfontosabb: stabilan és következetesen szeretett. Mert ez adja az EQ és az érzelmi stabilitás alapját.

Mivel egyedül élek és van egy négylábú doromboló bolondériám (macskaszőr miatt, ugye) , ezért úgy érzem az elejét meg tudom ugrani és akkor sem lustulok be, ha esetleg van párom. :)

Szellemi és érzelmi téren az ismerőseim visszajelzései alapján sem vagyok elveszett kategória. Érzelem szó után majdnem raktam egy zárójelbe tett "sőt!" szót.

Nekem egy bajom van/volt. Sosem voltam túlzottan az a karrierista alkat. Sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy mentálisan rendben legyek és van egy olyan munkám ami kenyeret ad az asztalra. Igaz, elég sokat olvasok, művelődök mindenféle irányban, de inkább mondható hobbinak. Vizont az utóbbi 10 évben olyan szinten megtetszett az egyik "hobbim", hogy képes lenni visszaülni érte az iskolapadba is. :) (szociológia/pszichológia). Világ életemben későn érő típus voltam, ezt a skillt sikerült beikszelnem a leszületésem előtt. 😅

Nem szeretném részletezni (meg untatni sem titeket), de anyagilag faramuci helyzetben vagyok (így albérlet) , sajnos rajtam kívülálló okok miatt. (így is van másodállásom).

Szóval, szerintem nem reménytelen, szerintem. :)

41F

Elvárás? :D Én a koleszos éveim alatt pont a nőknél láttam azt, hogy minderre képtelenek... Főzni szinte egyik se tudott, volt akihez jött anyu-apu hétvégén kitakarítani a szobát. :D

Egyébként kérdező egyáltalán nem tekintem elvárásnak azt, hogy szeretnéd, hogy a párodnak normális értékrendje legyen. Én is főzök, mosok, takarítok egy kapcsolatban is... :))

Az életnek meg pont az az egyik értelme, hogy folyamatosan fejlődjön az ember. Az, hogy miben, lényegtelen. Maximum nem egyezik az érdeklődési körünk. Viszont emellett számora fontos része a kapcsolatnak a fizikai része is. Ha nincs meg a közös hang a szexben, akkor az a kapcsolat hosszú távon életképtelen.