Bizalom?

kb ahogy az 1-es írja.

Bizalom nélkül nincs kapcsolat.

Úgy, hogy nem büntetem őt azért, mert mások régen átvertek. Úgy, hogy szeretem őt és nem feltételezem róla, hogy rosszak a szándékai vagy hogy bántani akar a szavaival vagy a tetteivel. Úgy, hogy van egészséges önértékelésem, önbizalmam és nem hiszem azt, hogy nem vagyok neki elég jó. Úgy, hogy ha épp átmeneti baj van az önértékelésemmel - ritka, de előfodul - akkor felismerem, racionalizálom és félreteszem, nem verem le rajta. Úgy, hogy annyi traumából (a szakítást nem tartom annak, akkor se, ha nagyon megalázó) felálltam már, hogy tudom, hogy vagyok olyan erős, hogy ha esetleg átver, megcsal vagy elhagy, akkor is össze fogom tudni magam szedni és utána is képes leszek boldog lenni, miután meggyászoltam.

Nálam sokáig tart, nagyon sokáig, mire beleszeretek valakibe, annyi idő alatt pedig alaposabban meg tudom ismerni. Jó az emberismerfetem, tudom, mire kell figyelnem, mik a vészjósló jelek, mikben mutatkozik meg valaki énje. Ha valakivel összejövök, az teljes bizalmat kap tőlem és amíg nem kezd feltűnően gyanúsan viselkedni vagy amíg nem ver át, addig meg is kapja. Viszont ha elveszíti a bizalmam, akkor lehetek halálosan szerelmes, nem szempont, nincs második esély. Nálam a bizalom mindennél fontosabb, ha az nincs, semmi nincs.

Nalam tiszta lappal indul mindenki, alapbol sem vagyok gyanakvo, sem ellenorizgeto stb, ameddig nem ad okot ra, addig feltetlen a bizalom, hiszen en is hu vagyok es nem lepek tul egy hatart.

A ferjemet pl 5 ev alatt egyetlen egyszer sem kaptam meg csak ellentmondason sem <3

Azzal kezdődik, nem?

Ha az elején is kérdés, akkor nem lesz abból semmi.

Ismerem azt is.

Úgy, hogy nem őt fogom büntetni a múltban elszenvedett rossz dolgokért.

Nem ő tehet arról, hogy korábban megcsaltak, így tiszta lappal indul.

Amíg sérelem van bennem, addig nem kezdek ismerkedni, előbb lezárom magamban és csak akkor adok esélyt az ismerkedésre, ha úgy érzem, hogy lelkileg rendben vagyok.

Bízok benne, amíg nem ad okot az ellenkezőjére.

30N