Nem szeretnék gyereket nőként 30 évesen sem. Ez annyira nagy probléma?

Egyáltalán nem. Mi sem akarunk a párunkkal. Így is van egymásra munka után kb 6 óránk, amiben a háztartással kapcsolatos dolgokat és az edzést is kell intéznünk. A tökömnek nem hiányzik egy bőgőmasina, amo kinyírja az alakom, a szexuális életem, az alvásciklusom és ha nem akarok érte lelkiismeretfurdalást érezni, akkor a pénztárcámat is, élén a taníttatásával, az öltöztetésével és a lakhatásával, ha felnő. Csinálja az, akinek ez szimpatikus, én érzem, hogy alkalmatlan vagyok rá, mert előbb utálnám meg, amiért tönkretesz engem és a kapcsolatunkat is, minthogy felneveljem.

A párom egyetért velem. Mindketten csonka családban nőttünk fel, hobbiapukákkal, kifáradt anyákkal és egy olyan élettel, amiben utánunk már nem lehetett normálisan menni szinte sehova. Nekem ez nem kell. A páromnak sem, ő mondta, hogy ha ennél kevesebb idő jutna egymásra és ha ennél kevesebbet aludna, nem bírná és nem kíváncsi ilyen fölösleges nehézségekre az egyébként sem egyszerű lét mellé.

Majd leszünk király keresztülők, akik a nap végén lepasszolhatják a gyereket a szüleihez és nyugodtan folytathatják az életüket kettesben.

Az emberek (és különösen a pasik) többségének fogalma sincs, mire vállalkoznak, mikor gyereket vállalnak. Van körülöttem néhány szülő, ahol nem lett magára hagyva az anyuka a gyerekkel, ott mindkét szülőn látszik a megcsömörlöttség és az, hogy nem erre számítottak... Hát kérem, ez ilyen. Nem az a szemét, akinek nem kell gyerek, hanem aki utólag gondolkodik. Érdemes előtte egy éven keresztül minden nap elmenni valami olyan helyre munka után, ahol gyerekekkel KELL lennie. Megőrzésre vagy hasonlók. A többség nem bírná egy hónapig sem. És ezek akarnak gyereket? Mikor a szobanövény is kipusztul mellettük? Ehh