Gyerekkérdés, vajon most mit tegyek?

Kérek minden "jó akaratú", ide csak álarcban trollkodni vágyó embert, hogy a téma komolysága miatt megfelelő körültekintéssel írjon. Köszönöm előre is.

Véletlenül kerültem erre az oldalra, igazándiból csak szerettem volna engem nem ismerő emberek véleményét is kikérni.

42 éves leszek, a párom 44. Pár hónapja vagyunk együtt, szeretetben, békességben. Én már lassan 4 éve voltam szingli egy rosszul sikerült házasság után, ő kb. egy éve van egyedül, elvált, van egy gyereke, aki 10 éves. A felesége csúnyán cserbenhagyta, mostanra már kezdi magát lelkileg is összekapni, ezt a szerelmet ő is egy csodának éli meg, nagyon örülünk egymásnak.

Társkeresőn ismerkedtünk meg, minden kritériumban stimmeltünk. Mindkettőnknél úgy volt megjelölve, hogy még nem tudjuk, szeretnénk-e gyereket. Mivel nekem szingliként nem ez volt a fő célom, emiatt jelöltem be ezt, meg a korom is azt feltételezi már, hogy kezdek kiszaladni az időből. Az előző kapcsolatomnál derült ki, hogy egy betegség és ezután egy orvosi hiba miatt nem lehet már csak mesterséges megtermékenyítéssel gyermekem, talán erre is ment rá az előző kapcsolatom, mert ő ezt nem tudta elviselni, bele sem vágtunk a procedúrába már, mert a munkatársnőjének sikerült összehoznia egyet.

Emiatt nem is kerestem senkit 4 évig, rendbe kellett jönnöm lelkileg.

Most, hogy készen álltam erre az új szerelemre jöttem rá, hogy lehet, ettől a férfitől szeretnék gyereket, persze, nem azonnal, de szeretem és el tudnám képzelni vele már ezt.

Előttem volt egy kapcsolata egy 25 éves lánnyal, akit -mint kiderült egy beszélgetésből- amiatt engedett el, hogy még ő a gyermekvállalás előtt áll, nem akarja emiatt elvenni tőle ezt a lehetőséget. Én meg itt kerek szemmel néztem rá, hiszen bennem meg egyre erősebb ez az ösztön. Így rákérdeztem, hogy mik a tervei akkor velem. Ő meg közölte, hogy már nem szeretne gyereket. Én elmeséltem neki mindent, amit itt előzőleg leírtam, és ő erre úgy reagált, hogy még nagyon korai erről beszélnünk, de jelen helyzetben gyerekről hallani sem akar.

És itt van bennem most a sok kérdőjel.

-Ha most elhagyom, lehet, soha nem leszek senki mellett boldog, kivételesnek érzem vele ezt a szerelmet, de tudom, nagyon az elején vagyunk.

-Mi van, hogyha egyszer rájönne, hogy az én kedvemért szeretne mégiscsak, de én már kifutok a korból? Akkor feltettem miatta erre az egészet.

-Lehet, nem is lehet majd gyermekem, hiszen volt egy nagyműtétem a betegségem miatt, akkor ugyan azt mondták, mesterségesen lehet babám, de a korom, a műtéti hegek és sok más dolog miatt ez is képlékeny...

Nem tudom, mit tegyek. Ha nem lennék ennyi idős, valószínűleg nyugodtabb lennék, de ahogy telnek a napok egyre jobban érzem az idő múlását. Az ő indoka is jogos, hogy nemrég vált el, van már gyereke, most tényleg nem ez a dolog az, ami foglalkoztatná, motiválná. Nagyon jól megvagyunk, de nem tudom, mit tegyek?