Mit gondolsz a párkapcsolatokról? Van most? Szeretnél?

Nagyon szeretnék, de nem olyat, mint amelyiknek most lett vége. Egy évig teljes rózsaszín ködben éltem, és úgy voltam vele, hogy vannak kisebb problémák, de szerintem még lehet oldani, hátha végre itt az új év, és végre le tudunk ülni nyugodtan és új alapokra helyezni a dolgokat. Ez viszont nem történt meg, helyette szakítás történt. Eleve ennek a körülményei sok mindenre felhívták a figyelmemet. Többek között arra, hogy a barátom egyáltalán nem elég érett ahhoz, hogy felelősséget vállaljon egy kapcsolatban, meg ha bármilyen probléma van, inkább a homokba dugja a fejét, és el sem gondolkozik azon, hogy kinek kellene vagy nem kellene igazat adni abban a helyzetben, így pedig nem is tud saját álláspontot megfogalmazni, ami mellett ki tudna állni. Ez azért is probléma, mert ha közösen akartunk szervezni valamit, akkor is mindig mindenre azt mondta, hogy neki mindegy, de hát ebből honnan tudjam, hogy mi tetszik neki és mi nem? Világnézetbeli különbségek is voltak, pl. mindenre sajnálta a pénzt, többek között magára is. Ha én nem veszek neki egy 300 Ft-os vizet, akkor inkább még szomjazott volna 3 órát, mert utána úgyis kaptunk ingyen. Soha nem tudtunk valóban kettesben lenni, mert ha elmentünk mondjuk wellnessezni, akkor sem tudott nem gondolni a munkájára. A szakítás után is össze-vissza beszél. Egyik nap azt mondja, hogy majd megváltozok, várj addig egy kicsit, másnap meg az, hogy neki nem kell senki, harmadik nap felszedett valakit egy buliban de nekem panaszkodott hogy nem támogatja senki, a társkeresőn meg azt írja, hogy komoly kapcsolatot akar de most azonnal, szóval ezek után most már tényleg rájöttem, hogy nem egy ilyen emberrel kellene kikezdeni.

A kellő érettség elengedhetetlen, és hogy mindkét fél legyen nyitott a problémák, nézeteltérések megvitatására, és a változtatásra adott esetben. Mondjuk ehhez lehet, önismeret is kell, mivel el kell dönteni, hogy egy vitában miről lehet engem meggyőzni, és miről nem, meddig megyek el milyen témával kapcsolatban.

Csak hát a jó kérdés most megint az, hogy hogy és hol lehet olyan partnert találni, aki nem ilyen. Nem szeretem ezt az ismerkedési szakaszt, mert unalmasnak találom, hogy 5-10 emberrel elmenni randira, ugyanúgy mindent az elejétől kezdeni, szia te ki vagy, stb., aztán meg ha nem jön össze, akkor az ember kidobott rá egy csomó időt és energiát. De hát sokan mondják, hogy talán nem is így kellene csinálni, mert ha az ember tanul a hasonló esetekből, és elgondolkozik azon, hogy benne hol volt a hiba, miért kellett neki egy ilyen ember, akkor utána "véletlenül" is találkozhat egy megfelelő valakivel, csak hát az még idő, és a türelem sem az erősségem.

Azt gondolom/úgy látom, a többségük kicsit vagy nagyon rossz. Ha a benne lévők szerint nem is, az én mércém szerint igen.

Közel 6 éve nincs. Szeretnék, de nyilván csak olyat, ami szerintem is jó...

nekem volt jo parkapcsolatom, ami az egekbe emel, rengeteg önbizalmat, erőt, kitartást ad a mindennapokhoz

volt rossz kapcsolatom, ami totálisan leépítette az onbecsulesem, rengeteg időmet, energiámat rabolta, amit sose kapok vissza :(

magyar férfival jo párkapcsolatom sajnos sosem volt, annak ellenére, hogy rengeteget próbálkoztam

az oka valoszinuleg a társadalmunk, erkölcsi es anyagi szinten, a rendezett élet hianya

30 N