Mi a normális es mi nem az?

Igazából azok a peoblémák amiket felfogok sorolni már évek óta hullámokban előjön a kapcsolatunkban, de valamiért most érzem azt mintha teljesen más nyelvet beszélnénk....

Elég komplikált az hogy tudjunk találkozni, mert neki van munkája és azon kívül egy vállalkozása. Illetve heti 3-4x edzése van + legalább heti 1-2 napra szüksége van haverozásra.

Én nekem 2 munkám van, de január óta itthon vagyok sajnos betegség miatt. Vagyis ha pontos akarok lenni,már visszamentem a munkába 2 hétre de hát a koronavírus miatt újra itthon vagyok.

Szóval mondtam neki január vége felé mikor már kezdtem érezni hogy rossz otthon lennem egyedül, hogy jól esne ha néha felhivna napközben (van rá ideje) és legalább kicait beszélnénk hamár egyedül vagyok es maximum hétvégente találkozunk.

Így is tett egy ideig, aztán a következő hétre valahogy már abbamaradt...

Mindig is rosszul esett hogy munka közben (ő területi képviselő így ideje nagyrészét egyedül tölti az autóban) nem engem hív hanem inkább a haverját. Velem meg általában a nap végén egy hogy telt a napod és igazából itt vége is a történetnek.

De azután hogy külön szóltam hogy most kicsit magányos vagyok és így sem engem hívott hanem inkább a haverját teljesen elszállt az agyam. Ebből sok-sok veszekedés következett.

Illetve még abból hogy ugye itthon voltam betegen, igazából egész héten a hétvégét vártam hogy végre tudjunk találkozni és mindig estére ért oda amikorra én már alazom vagy majdnem...

És sosem értettem hogy ott az egész hét bandazni a haverokkal, miért pont aznap? Ennyire nem érdeklem, ennyire nem siet hozzám?

Egy ilyen veszekedésnél teljesen kiakadt és elkezdte mondani hogy neki szabadság kell, ő nem tud ennyire elköteleződni (7 éve vagyunk együtt), illetve hogy képtelennek tartja magát hogy összeköltözzünk. Ezek teljesen váratlanul értek, mert éppen teljesen nem ezekről beszéltünk és csak így kibukott belőle. Rettentő rosszul esett és nsm tudtam hogy ilyen mondatok után merre tovább...

2 nappal később beszéltünk, mondta hogy indulatból mondta ezeket de ő úgy gondolta amúgy is hogy neki most jobb lenne osszekoltozni a haverjaval es majd később par ev mulva velem is. Sokáig gondolkodtam hogy ezt el-e tudom engedni, de számomra ez elfogadhatatlan. Evek ota tudatosan készülök az elkoltozesre vele, sokat is beszéltünk róla es terveztünk.

Par nappal később mondta hogy ezt sem így gondolta hanem hogy odakoltozhetnek en is majd hozzájuk....

Itt elengedtem a témát inkabb. Par nappal később alig ir, 6 ora mire valaszol pedig tudom otthon van már 1 hete.. Ez igy önmagában nem nagy gond, hisz mindenkivel megesik. De ez igy mar összesegeben mar aok volt. Hónapok ota itthon vagyok, ilyen vízválasztó dolgokat ír le nekem, alapból alig találkozunk és még ez is.

Ismét szót engedtem