Mit kezdjek a barátommal?

A barátommal több mint 1,5 éve vagyunk együtt, 1 év után összeköltöztünk, mert úgy hozta a munka és az egyetem, valahogy egészen jól kijöttünk, megbeszéltük a dolgokat, de... jött a koronavírus, az összeköltözésünk átfajult abba, hogy ott kellett hagynunk a lakhatásunkat és a szüleimhez költöztünk mind a ketten. Idáig ezzel semmi probléma nincsen, viszont az elmúlt 1 hónapunk úgy telt, hogy a barátom elrontotta a konyhában a vízcsapot, leszakította a fürdőszoba ajtót úgy általánosan mennek tönkre a dolgok körülötte... Ennek ellenére én úgy gondoltam, hogy összeírok mindent, ami a szüleim lakásában működik, megmutatom és megbeszélem vele a dolgokat. Ez a megoldás sajnos nem működött, ugyanis hiába mondtam, hogy mi hogy működik nem tartotta a háztartásbeli "szabályokat"... Elmondtam neki még egyszer a dolgokat, próbáltam megkommunikálni vele, hogy mi hogy megy, ő mit gondol, hogy érzi, változtassunk valamin, tud tippet adni vagy ha nem, akkor képes-e beleszokni a dolgokba. Oké, ezt is letisztáztuk, megegyeztünk. Mindezek után, még mindig nem tudott a dolgokra vigyázni és nem érdekli túlzottan, hogy tönkrement a csap és nincs javítva, mert a szüleim dolgoznak, a bátyám (ő is velünk él most) ugyanúgy dolgozik, én is dolgozok, tanulok, mellette vezetem a háztartás nagyját, hogy ne a szüleimnek kelljen... na de összességében nem érdekli, hogy sok dolog tönkre van menve így a lakásban. Tettem egy utolsó próbát, leültem vele megbeszélni, hogy úgy gondolom, a csapot meg kellene szerelni, ha nem megy, akkor esetleg lehetne venni egy újat, nem kibírhatatlanul drága és nézhetne videót, hogyan kell megszerelni... és így tovább a többi bútorral, eszközzel itthon. Ezt elmondtam neki napokkal ezelőtt 1x, majd az elmúlt 3 napban 4x... és most holnap reggel talán elmegy intézkedni, de nem vagyok benne biztos és ezek miatt eléggé stresszelek. Az elmúlt időszakban arra jöttem rá, hogy nem túl gyakorlatias és végül is én csináltam szinte mindent az albérletünkben, csak fel sem tűnt, mert normálisnak tartottam, hogy megcsinálok dolgokat. Még az nem is lenne probléma, hogy nem gyakorlatias, viszont ennek ellenére egy idő után zavarja, ha szólok neki, hogy mit hogyan kellene vagy úgy egyáltalán nem látom rajta az érdeklődést, hogy esetleg meg akarja javítani azt, amit elrontott és hogy megtanulja, hogyan kell azt a dolgot helyrehozni. Teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy mit kezdhetnék vele, nem gondolom úgy, hogy nekem kellene mindent megjavítani lány létemre és mindent rendbe hozni. Egyébként, ha felmerülne a kérdés, hogy miért nem a szüleihez ment, arra az a válasz, hogy a szülei elváltak és mind a kettejüknek van teljesen másik, teljes családja és nem fogadják. Előre is köszönöm szépen a segítő válaszokat!