Mit tegyek rosszul működő párkapcsolatommal, ha tőle függök, és még mindig szeretem?

4 éve élek együtt a párommal, az elején olyan izgalmas, romantikus volt a kapcsolatunk, szerelmesek voltunk... Sokáig úgy éreztem, Ő életem szerelme, vele szeretném leélni az életemet. Ő volt az első komoly kapcsolatom minden téren.

Azonban mostanra úgy ellaposodott minden, csak a szürke hétköznapok maradtak. Én tudom, hogy nem lehet mindig lángolni, idővel ez törvényszerű, de már olyan ritkán szeretkezünk, én úgy érzem, eltávolodtunk egymástól. Annyit próbáltam vele beszélni erről, neki semmi gondja nincs ezzel, azt mondta, már nem kívánja úgy a szexet mint régen, de engem ugyanúgy szeret, és boldog velem... Csak én nem vagyok az. :( Ő 28/F, én 23/L. Annyi mindent próbáltam, hogy feldobjuk a nemi életünket, szexi fehérneműt, új ötleteket, mindig megleptem valamivel... De mindig csak én kezdeményezek. Ha panaszkodok neki, akkor pár napig megembereli magát, de utána minden megy tovább, hosszú hónapok óta. Én nem csak szimplán a szexet hiányolom, hanem az érzékiséget, hogy akarjon engem, úgy ahogy vagyok, a testemet és a lelkemet... de ő mindig fáradt és neki elég annyi, hogy este összebújva alszunk el. :(

Nem tudom mit tehetnék, megcsalni nem tudnám, nem engedné a lelkiismeretem, de így leélni egy egész életet se lehet...Elszakadni, szakítani pedig nehéz lenne, mert már van közös lakásunk, mindenünk közös, úgy összefűztük az életünket. Amikor megismertem, még jól kereső állásom volt, de utána feladtam, hogy őt támogassam, hiszen ő a férfi, neki kell karriert építeni... és nagyon sikeres is, jó szakember, meg ügyes, nagyon örülök a sikerének, de úgy érzem, én teljesen feladtam önmagam mellette... mert a nő dolga hogy támogassa a párját, gyerekeket szüljön, stb. És a szívem egy része tényleg arra vágyik, hogy összeházasodjunk, gyereket szüljek neki, mert olyan jó apa lenne, annyira nagyszerű ember egyébként. Viszont azt is érzem, hogy nem vagyok már önmagam vele, valahol elvesztem félúton, az én vágyaim, álmaim már nem számítanak... Nem tudom mi tévő legyek. Nem akarom elszúrni az életemet, de úgy érzem, ha vele maradok, akkor azért szúrom el, mert sosem lehetek igazán önmagam, ha viszont szakítok vele, akkor pedig életem szerelmét, az egyetlent veszítem el. :( Megjavítani nem tudom, hogy lehet-e még, annyit próbálkoztam, de mindig csak a szürke, ellaposodott hétköznapok jönnek. Érzett már így más is?

Szívesen venném a tanácsát annak aki járt már hasonló cipőben...