Szerintetek ez a szituáció így normális? :S /15 éves srác/

Barátnőmmel több, mint egy évig voltunk együtt. Ezalatt az idő alatt, elég sokszor veszekedtünk. De a veszekedést majdnem mindig ő kezdte el. A veszekedés témája sosem volt egy komoly dolog, én hozzá mindig hű voltam. Nagyon szerettem őt. (a mai napig:S) Pl. volt olyan h szerinte elhanyagoltam őt :S Meg állítólag olyan baj is volt, hogy magamtól sosem csókoltam volna meg... Előzmény: mikor kiakadt, akkor írta nekem, hogy néha csak úgy érzi hogy azért akarok vele találkozni, hogy csókolózzunk:S Ezek után nem is értem, hogy mit vár tőlem. A lényeg az, hogy ő kezdett nagyjából mindig hisztizni. Pedig én egyáltalán nem vagyok egy nehéz eset. Ezt mások is igazolják.

A barátnőm most talán végleg kidobott. Azt mondta azért, mert megelégelte, a veszekedéseket, és utána én ,, visszafogom " magam, aztán durván beszélek vele. És aztán megbocsájt nekem, de aztán minden ugyan olyan.

Én egy normális, értelmes srácnak tartom magam, és sosem mondtam neki bántó, trágár szavakat. Legtöbbször ő akadt ki dolgokon, amik után tök bunkó volt velem... És ezután lehet, hogy látszott rajtam a feszültség, és az ingerültség. De sosem beszéltem vele durván. Élőben meg pláne!

Olyan rossz ez nekem. Más lányok azt is megbocsátják a barátjuknak hogyha megcsalják stb. És én a barátnőmet nagyon szerettem. =(

Barátnőm szerint a fiúknak mindent szabad, a lányoknak meg kussolniuk kell. Úgy érzem, hogy itt nem én vagyok a durva. Pedig lehetnék, miután kidobott =(